Ez most lehet, hogy hülye kérdés lesz, de akinek van fiúja, az hogy csinálta? :D Kifejtés lentebb.

Úgy értem az összes osztálytársamnak, még a csúnyáknak is meg a nagyon hülyéknek is volt már fiújuk, annak is, aki szó szerint sötét belül. Nem értem, mi a baj velem, nekem még senkim sem volt, és nem is udvarol senki. Ha meg udvarol, akkor is csak olyan félve, mint aki nem biztos a dolgában, meg aztán egy idő után leáll, pedig lehet, hogy az elején nem tetszett aztán pont amikor megkedvelném, lelép, mintha semmi sem történt volna. Zavar a dolog, mert 17 éves vagyok és nem azt mondom hogy le akarok feküdni valakivel, mert oké, ez is van, de valaki már kéne, akivel "meg tudnám tanulni" hogy egyáltalán hogyan kell egy sráccal beszélgetni. Mert igazából azt se nagyon tudom, ha egy fiú a közelembe kerül, leginkább kétségbeesek és azon aggódok, hogy miről kezdjek el beszélni, mert ő nem beszél.... Lehet, hogy ez zavarja őket? Hogy bevágom magam, mint aki karót nyelt (olyan egyenesbe), és érzi rajtam, hogy frusztrált vagyok a környezetében, és azt hiszi, hogy nem tetszik nekem? Nem tudom, mivel üldözöm el a fiúkat, mert én is, meg mások is csinosnak meg szépnek találnak, okos is vagyok, de ezzel valahogy kétségbeesek.