Leírom az elképzelt nőideálomat. Ugye túlságosan sokat várok el?

Szerintem nem vársz el sokat, csak egyszerűen nehéz megtalálni a világban az igazi társat.

Nagyon sok mindennek kell passzolni hozzá.

Én mindig úgy álltam hozzá a dolgokhoz, hogy életre szóló párt szeretnék, de valahogy az élet nem így akarja, mára már azt hiszem kezdek beletörődni.

Nagyon lényeges a hasonló érdeklődés, hasonló felfogás. Egy harsány ember mellé, aki mindig menne nem illik egy visszahúzódóbb típus.

Összegezve nehéz az egész. Én úgy éreztem anno, hogy a felfogásom olyan, amivel tudok majd egy igazán komoly embert találni magam mellé, aki értékeli azt, ami jó bennem és nem azt nézi, ami hátrány, de nem állok a helyzet magaslatán.

Ez némi keserűséget eredményez, de meg kell találni az élet jó oldalait is.

Én a barátokat nagyon sokra értékelem( ha épp vannak) és próbálok a hobbik irányába fókuszálni, hogy kicsit eltereljem a figyelmem és egyszer talán változik valami.

'Én nem akarom megszabni senki egyéniségét, azt szeretném, ha a lány egyénisége eredetileg, ab ovo olyan legyen, mint az enyém. ;)'

Gondolom nem pszichologiat tanitasz...