Mindenki ellenem van! Tanácstalan vagyok. Mit tegyek?

Úgy érzem összeomlik minden ami valaha "én" voltam. Megváltoztam...sokan bántottak érzelmileg főleg, de kisebb koromban az osztálytársaim. Soha nem mutattam ki, hogy nekem ez fáj, ezért egy idő után kevesebbet bántottak.

S mint minden korombeli tininek nekem is a gondok a fejem főlé emelkednek, de úgy érzem senkiben sem bízhatok. Nem értem miért, nem értenek a szüleim. Mindig csak azt kapom, hogy nekünk is vannak bajaink. De én még nem tudom, hogy hogyan kezeljem a gondjaim. Az iskolai bajokat soha nem mondom el, mert úgy sem értik. Otthon is csak azt érzem,hogy nem tartozom a családhoz. Soha nem bánnak emberként velem. Alapjába véve művész lélek vagyok. Az egyetlen ami megnyugtat az a zene és a rajz. De mivel, hogy a Rock zenét szeretem sokan kényelmetlen helyzetekbe hoznak. S a falú ahol élek különösen híres a PLETYKA gyártásban. Mindenki csak a más baján kárörvend, de senki nem segít ha szükség van rá.

Nem tudok kihez fordulni a problémáimmal. A barátaimmal lassan kezdek összeveszni vagy elmaradni. Jobb szeretem egyedül...Régen teljesen az ellentéte voltam, de már nem tudok az lenni aki voltam. S igazán nem is akarok.

Ha valaki tudna segíteni, hogy elmondhassam mi bánt, örülnék ha írna. Köszönöm ha végig olvastad!