Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lenne egy kérdésem mindenkifelé! Miért van ez? (Többi lent)
Na. Ahogy itt elnéztem van mindenféle ember, szóval muszáj ezt megkérdeznem és remélem néhányban gondolatot is ébresztek és választ is kapok az én kérdésemre. Tehát:
Miért van az, hogyha valaki nem felel meg a társadalmi kinézetnek akkor azt kiröhögik vagy megalázzák nyilvánosan? Legyen az 100 tonna, vagy elfuserált fejű, rosszul öltözött, abszolút kocka, feltűnő külsejű melegek stb. (Én a 100 tonnás kategória vagyok, bár annyi nem vagyok de azért meglátszik a súlyfelesleg)
És elmegyek az utcán, tök normálisan és általába mindig egy csapat srác, vagy lány vagy vegyes, hangosan nevet vagy kigúnyol, megaláz, beszól az alakom miatt. Igen tisztába vagyok vele hogyan nézek ki nem értem miért kell ezt hangosan szóvá tenni. Miért nem tudnak az emberek önmagukban örülni hogy de jó én nem vagyok ennyire rusnya. Gratulálok.
Továbbá, én nem is értem.. aki csinált már ilyet mondja már meg. Mi játszódik le ilyenkor a fejedben amikor ezt csinálod? Tök őszintén. Mert én egyszerűen nem értem. Ha még ismerne és lenne valami alapja kinevetni mert aberrált, bunkó flegma csitri vagyok és rájátszok a dolgokra de nem. Tök vadidegen emberek csinálják ezt, egyáltalán nem ismernek én sem őket akkor miért jó ez? Hogy jön ahhoz akárki is hogy tök ismeretlenbe leszóljon/beszóljon.
Mielőtt valaki belekezdene az ilyen kommentárokba hogy sopánkodás helyett fogyózni kéne. Vezettem egy listát a kísérletekről azt hiszem 14 féleképpen próbáltam meg lefogyni, és nem csak csoda szerekkel hanem rendes mozgással sőt még koplalással is. Teljes lelkiismerettel mondom hogy csalni sem csaltam mert mindig volt aki odafigyelt arra hogy ez ne forduljon elő.
Egy idő után feladtam, már nem érdekel viszont az továbbá is kísért hogy amikor olyan helyre megyek ahol sok ember van (áruház, fősuli, vonatállomás) akkor már elfog az undor jajj ma milyen szemetekbe futok bele akik beszólnak és ezúttal milyen frappáns jelzőket fogok hallani.
Köszi, hogy elolvastad, és ha értelmes választ adsz azt is köszi.
Érdekes... mivel kiemelni sajna nem lehet délután mégegyszer fel fogom tenni a kérdést, hogy úgymond a célközönség is hátha elolvassa és tán választ is tudnak adni. Amúgy köszi az eddigieket megnyugtató hogy nem mindenki tirpák b@arom.
Csak próbálok rájönni hogy az emberek miért vetemednek ilyesmire aztán valami frappáns megoldást keresni. Mert például tök szívesen kimennék sötétedéskor sétálni a városba, mert tökjó ahogy ki van világítva meg minden a táj stb. de egyszerűen elmegy tőle a kedvem mikor rágondolok hogy mivan ha a parkban éppen ott van egy csapat tinédzser elkerülhetetlen a nyilvános megalázás.
Múlthét szombaton is mentem az áruházba bevásárolni. Kereszteződésnél én a járán mentem oldalt, és egy kisebb sor volt a piros lámpa miatt. Hallottam az egyikből tuc tuc zene szólt és 2 srác ült benne. Egyszer csak röhögést hallok pont egyvonalba voltam az autóval láttam hogy konkrétan a pofámba röhög de olyan őrült módon hogy visszhangzott tőle az egész utca ott már majdnem én is röhögtem hogy lehet valaki ennyire szánalmas vagy miért járatja le magát ennyire persze belül szörnyen éreztem magamat. (Ezt amúgy csak érdekességképpen mondom nem sajnáltatásból nem kötelező sajnálni csak úgy mondom hogy ilyen emberek is vannak)
Kedves kérdező!
A helyzeted egy igen összetett és problémás dolog, mert több olyan pontja van, ami nem rajtad múlik. Jómagam átlagosnak éppen nem mondható jelenség vagyok (27/F, 191 cm, 105kg - 18 év küzdősportos múlttal és jelennel), tehát első kézből nem igazán szembesülök hasonló problémákkal, viszont rendszeresen tanúja vagyok hasonlóknak, épp olyan helyzetekben, amiknek te magad sajnos szenvedője vagy.
A legnagyobb probléma - szerény véleményem szerint - az, hogy a mai társadalom jelentősen elkorcsosult, ami természetesen legnagyobb mértékben azon generációnál üti fel a fejét, amelyik ebben, az emberi értékeket teljes mértékben háttérbe szorító felfogásban szerezte "értékrendjét". Mivel legtöbbjüknek nincsenek kiemelkedő emberi vagy épp mentális tulajdonságai, nem is igazán értik azt, hogy mi az, amit az ilyen jellegű magatartásukkal képviselnek. Az általad említett kisebb-nagyobb társaságokkal pedig épp az a probléma, hogy az egymásról feltételezett világnézetnek szeretnének megfelelni, ezzel mintegy részét képezve a társaság által alkotott egésznek, csupán azt hagyják figyelmen kívül, hogy talán ez a szemléletmód a társaság egyik tagjának sem 100%-ig a sajátja, hiszen akkor azok akkor is megtennék ugyanezeket a dolgokat (degradáló beszólások, stb...), ha csak maguk vannak, "nevetőpartner" nélkül...
Ezek az emberek kedevek ,jót akarnak neked azzal hogy kiröhögnek. Építő jellegű kritika feléd, hogy vedd észre, nőként egy tonnás vizilóként élni elég kínos, pár abberált emberen kívül soha senki nem fog érted kapkodni, fakó sivár lesz a nemi életed, a csillagos egekben járó koleszterinszinted miatt idejekorán megnyúvadsz, ráadásul sehova nem férsz be. Abnormális és kész. A nomrális meg a legjobb a célszerű.
Egy nő nem lehet annyira igénytelen, annyira szenvedélybeteg/zabálás ész nélkül/ hogy ne tudja megállni, ne tudjon egy redszert tartani.
Egyszerüen egy gyenge akaratú, igénytelen embernek tartanak. A nem duci, hanem nagyon kövér emberek ugyanolyan abnormálisak a társadalom szemében mint a drogosok, bagósok, mind mind egészségtelen szélsőséges életmódot folytatnak, ami önpusztító, és önkontroll nélküli szarság. A gyenge akaratú emberek pedig nullák. Ez van, ez a véleményem.
Utolsó, férfiként nem "kínos"? Szerintem (mondom csinos nőként!) azért nem ilyen egyszerű ez. Lehet a kérdezőnek gazdag, értékes élete az alkata ellenére. Válhat belőle jó szakember! Szerelmet is találhat! :)
Nem minden nőnek az az életcélja, hogy karácsonyfát csinál magából, továbbá kivétel nélkül az összes pasinak tetszeni akar, aztán pont.
Jelzem: csinosnak, szépnek tartott nőként írom, aki elégedett önmagával... csak ezzel a "nőként" szövegtől falra tudok mászni. :)
Holott, itt nézd csak meg, jóval több "csúnya, kövér"(? bár talán nem ez a gond velük) srác panaszkodik, hogy a külseje miatt nem talál barátnőt. Őket nyilván jobban zavarja a dolog.
Az emberek nagy része nem szereti, ha valaki nem átlagos. A sötétebbek ezt persze hangosan meg is jegyzik, beszólogatnak. Én se vagyok egy átlagos lány a 188 centis magasságommal :D Nem vagyok szép, de csúnya se, átlagosnak se vagyok mondható szerintem, rám valami külön kategória kéne :D Ez egyébként nem csak az én véleményem, ismerősök, barátok is ezt szokták mondani. Régen utáltam magam ezért, olyan akartam lenni, mint mindenki más. És egész középsuliban csúfoltak, piszkáltak. Meg persze én is összefutottam ilyen társaságokkal, akik úgy gondolták, hogy feltétlenül közölniük kell velem a véleményüket rólam.
Aztán 1,5 éve történt valami. Egy szakítás után teljesen egyedül maradtam, és nagyon sokat változtam. (Nem külsőre, meg hát összemenni amúgy se tudnék :D ) Határozottabb, magabiztosabb, bátrabb lettem (munkámból kifolyólag is), és rájöttem, hogy én szeretek ilyen lenni, amilyen. Nem utáltam/utálom már magam, sőt, kifejezetten szeretem, hogy én teljesen más vagyok mint a többiek. Sok mindent teljesen máshogy csinálok (pont ellentétesen) mint az átlag, én egyszerűen ilyen vagyok, jó ez így, igaz, hogy sokkal többet kell dolgoznom mindenért, és 10x annyi kört futok mindennel mint mások, de így izgalmas az életem :D :D Azóta nem szólogatnak be, teljesen máshogy viszonyulnak hozzám. Nem tudom pontosan hogyan, de ezt az emberek valahogy észreveszik, gondolom más lett a kisugárzásom :) Egyébként nekem az elején sokat segített az, hogy az utcán mindig zenét hallgattam, így nem hallottam az emberek baromságait :D Ez a szokás azóta is megmaradt, mert imádom a zenét :)
Kicsit hosszúra sikerült az irományom, bocsi :D Lényeg a lényeg: ha te elfogadod és szereted magad így, akkor ezt mások is észre fogják venni :) Addig meg ne azt nézd, hogy mit mondanak, hanem azt, hogy ki mondja. Most komolyan érdekel téged az ilyen felszínes, ostoba, sötét paraszt emberek véleménye? :) Szerintem nem. 24/L
Utolsó: Ez most konkrétan neked írom, tudom hogy már 24 vagy, és gondolom nem érdekelnek a japán mesék (engem is csak 14-5 évesen), de van egy nagyon jó pofa anime amiben a lány pont ugyanúgy attól szenved hogy ő a legmagasabb és milyen kínos helyzetekbe kerül emiatt ráadásul a legalacsonyabb srácba szeret bele. (film is készült belőle) Szerintem nézd meg tetszene mert vicces és sztem pont neked való (Lovely Complex a neve). Én őszintén el nemtom képzelni, hogy a magassága miatt hogy lehet valakit csúfolni vagy gúnyolni nekem speciel legalábbis nem jutna eszembe ilyesmi.
Na, de hogy témához visszatérjek ezt már mondták többen is, hogyha a saját beállítottságomon változtatnék és nem érdekelne mások véleménye, elfogadnám magam akkor ez megváltozna és nem bántanának. Az a baj hogy én ezt annyira nagyon nehezen tudom elhinni, túl egyszerűnek tűnik (de azért mégsem az!)
Utolsó előtti előttinek: Hát én engem az egyáltalán nem motivál, hogy beszólnak hanem csak lelkiterrort, stresszt okoz de ösztönözni nem fog. Esetleg akkor, ha nem bunkó paraszt alpári módon tennék ezt, hanem mondjuk odajönnek mondják normális hangnembe hogy: Te jó lenne ha kezdenél magaddal valamit mert ez így nagyon nem jó/elfogadhatatlan stb.! De ilyen sajnos nem létezik, mert a társadalom nem erre neveli őket. De ha egyszer sikerül is elérnem egy elfogadható külsőt soha az életbe nem tartoznék köszönettel az ilyen semmirekellő bunkó embereknek.
Párkapcsolatok terén: Hát nem tudom hogyan fejezzem ki magam úgy hogy ne tűnjön arrogánsnak, vagy nagyzolónak de akár fura akár nem ilyen téren nem volt eddig különösebb gondom (hálisten). 19 évem alatt, (de inkább vegyük 13-tól 19-ig) szóval 6 év alatt volt 6 rendes párkapcsolatom, nemi élettel együtt. Igaz, sajnos egyik sem tartott ki 1 évig, de hát ez már csak ilyen kettőn áll a vásár. Volt aki személyesismerettségből volt aki internetről. (nem társkereső az szvsz baromság, nem is facebook hanem online-játék ugyanis kocka vagyok és jelenleg informatikusnak tanulok fősulin de ez mindegy is) Egyik sem táv vagy virtuális kapcsolat volt, hanem mindegyik rendes, rendszeres találkozással hétvégente. És igen, nyilván nem a külsőmmel tettem rájuk nagy benyomást, hanem a személyiségemmel. Akik személyesen ismertem meg, ők általába előtte jó barátaim voltak és egyszerűen beleszerettek a lényembe, a természetembe.
Ezigen! Gratulálok! Nem kell neked változni. Animék, informatika, a fiúk beleszeretnek a SZEMÉLYISÉGEDBE. :)) Hidd el, sok szép nő nagyon boldog lenne, ha elérhetné, hogy a személyiségét szeressék (végre).
További sok sikert, az idiótákkal meg ne foglalkozz. :)
És még köszönd is meg a sorsnak talán!
Rengeteg tehetséges, okos lányt láttam, akit pont a szép, csinos külső tántorított, csábított el az értelmes dolgoktól.
Meg az, hogy folyton mondogatták nekik, milyen szép kislányok, cicomázták őket, az egójukat hizlaltak, elvitték szép ruhákat venni, rózsaszín barbie-t faragtak belőlük.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!