Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi történik velünk?
Nem tudtam hogy feltenni a kérdést, így ez lett belőle.
Nem hiszem, hogy bárki is tudná a válaszokat, amiket keresek , hiszen még én sem értem ezt az egészet, de már teljes kétségbeesésembe ehhez folyamodtam. Csak kíváncsi vagyok a véleményetekre.
A párommal lassan egy éve leszünk együtt. Abban a korban vagyunk, ahol már természetes a családalapítás és ahol az ember már sokat gondolkodik ezen. Óriási szerelem, és pár hónapra rá eljegyzés. Kapcsolatunk elejétől fogva mondhatom, hogy együtt is élünk, így nem éreztem korainak, ő meg hát megkért..így ő sem.
Lassan egy hónapja annak, hogy azt mondta egy veszekedésünk alkalmával, hogy ő nem akar elvenni...legalábbis még nem, mert ki tudja mi lesz még velünk, de, hogy én vagyok az élete párja, engem szeret, értsem meg és nem akar erről beszélni. Ezek után azt mondta, hogy ő csak boldog akar lenni, és minden menjen a régiben.
Nos, ki az az ember, aki ezek után azt mondja, hogy oké drágám persze, nem számít, hogy visszaléptél a kapcsolatunkban, minden menjen tovább, majd egy idő után talán szívből jön a mosolyom mikor rád nézek.
Szóval azóta eltelt pár hét, sok veszekedés, ugyanis nem jutunk egyről a kettőre. Ő felháborodik, én sírok-zokogok.
Hogy mi az oka, hogy mégsem akar ő elvenni most nyáron?
A lényeg annyi, hogy van előző életem. Nem kell rosszra gondolni. Voltak párkapcsolataim, és ezekről - mikor ő is beszélt az övéiről - beszéltem is. Kiderült, hogy volt az egyik ismerősömmel egy megbeszélt egy éjszakásom. Nagyon féltékeny...azóta is többször felhozza, holott ez megismerkedésünk előtt jó pár évvel történt. Hogy ezt nem érti meg...ez neki nem fér bele az ő erkölcsi világába...és sokszor volt, hogy durvábban fogalmazott, mint például "menjél és du-gasd meg magad azzal a gyökérrel."...és hasonlók.
Kiderül, hogy ezért van ez az egész leginkább. Ezért lépett vissza. Nem tudja megemészteni ezeket a dolgokat, nem tud tovább lépni, hiába próbált. És elgondolkodott azon,hogy nem is passzolunk mi ketten. A kérdéseimre nem ad kielégítő válaszokat, hárít, terel, vagy egyszer ezt mondja, máskor kicsit máshogy válaszol, aztán meg máshogyan.
Megjegyzem, ezt a sötét, hátborzongató, fúde erkölcstelen és iszonyatosan vállalhatatlan múltamat már az eljegyzés előtt is tudta.
Ahhoz képest, hogy ez történt, még én próbálok teperni nála, ölelem, csókolom és mintha falnak ütköznék. Azt mondja, hogy "az lenne a reális" - amikor szóba hoztam a szakítást, hogy azt akarja-e. Aztán azt mondta, hogy ő szeret, nem akar szakítani. Ez is mutatja, hogy egyszer ezt, máskor azt mondja.
Még csoda, hogy hitelét vesztette, mikor azt mondja ezek ellenére, hogy szeretlek?
Lányok, ti hogyan élnétek meg egy ilyet?
Férfiak, nektek mi a véleményetek erről?
"Ő felháborodik, én sírok-zokogok. " Kell ez neked? Szerintem nem biztos...
Aki kijelenti, hogy te vagy élete párja és nem akar elvenni,az elég nagy bunkó.
". Kiderült, hogy volt az egyik ismerősömmel egy megbeszélt egy éjszakásom. Nagyon féltékeny...azóta is többször felhozza, holott ez megismerkedésünk előtt jó pár évvel történt. Hogy ezt nem érti meg...ez neki nem fér bele az ő erkölcsi világába..."
Én a helyedben pakolnám a cuccaim és elhúznék.
Jajj ez ilyen tipikus.Rád akar kenni valami hülyeséget. Csak kifogást,álokot keres, hogy belédrúgjon és bűnösnek érezd magad.Hátha magadtól kihátrálsz a dologból.
A véleményem a következő. Elvenni azért nem akar,mert ugy gondolja hogy akkor már a fiatalságának végleg vége,hogy valami olyat tesz hogy örökre hozzád láncolja magát. A másik hogy fél(teljesen feleslegesen),hogy megint belekeveredsz egy egyéjszakás kalandba vagy valami hasonló dologba---magyarul 100% ig nem bízik benned!
A helyedben a komolyan leülnék vele megbeszélni a dolgot,mert ez igy nagyon nem jó. Nyugodtan kérdezd meg tőle hogy bízik-e benned és figyled a reakcióit! ha félrenéz és nem a szemedbe akkor sanszos hogy ferdít a dolgokon! Egy jól,és hosszan működő kapcsolat egyik fő alapja a bizalom,ha ez nincs meg akkor az egész csak elfecsérelt idő.
Nekem férfi szemmel határozott meggyőződésem a leírtak alapján,hogy nem bízik benned valamiért! Van valami ami visszatartja Őt!
Remélem tudtam segíteni neked!?
27/F
Az biztos, hogy fél. Ezalatt a pár hét alatt ezerszer leültünk beszélni. Mostanában már veszekedés nélkül megy a dolog, ahol minden szóba jött már. Bizalom, szerelem, minden. Teljes mértékben állítanám, hogy ő magában nem bízik, és ezt rám vetíti ki. A kapcsolatunk elején is sokszor kérdezgette, hogy ugye nem csalnám meg soha...ugye nem hagynám el, hogy ugye nagyon szeretem. Semmi oka soha nem volt rá, hogy féltékeny legyen.
Az,hogy leköti magát, attól nem hiszem, hogy fél. Mindig is a komoly kapcsolatok híve volt. Tudom ,hogy a mi szerelmünk iszonyatosan jó volt eddig és ő most két hónap szarságot lát az egészből. Azt látja, hogy ha most ennyit veszekszünk, akkor mi lesz majd később...
Abba nem gondol bele, egyszerűen nem fogja fel, ahogy látom, hogy azóta veszekszünk, mióta visszamondta a házasságot. És azt sem fogja fel, hogy maga miatt vonta vissza.
Az első azt tanácsolta, hogy lépjek le. Nagyon sokszor megfordult a fejemben ez. Viszont képtelen vagyok rá. Annyira szeretem, annyira egyek vagyunk. A viselkedésünk, az elveink, a gondolkodásunk, minden. Még egy ennyire hozzám passzoló férfit soha nem találnék, mint ő. És ezért sem hiszem el, hogy most ez van...a kábé semmi miatt történik ez velünk, aminek nem így kéne történnie. Ha ennyi lenne egy válóok, akkor csak egyedülálló emberek lennének a földön.
Utolsó válaszadó,
Ajj, tudtam, hogy lesz egy ilyen is. Az a baj, hogy ugye nem ismertek bennünket és így csak egy mihez képest felszínes kérdésre tudtok adni választ.
Azért vagyok olyan biztos benne, hogy ő nem bízik magában, mert ismerem. Ismerem az előéletét is, volt, hogy megcsalták és hát nem véletlenül él ő az én múltamban. Ha ismernél, akkor nem hiszem, hogy ezt mondanád. Monogám vagyok, és mindig csak rá figyeltem egész kapcsolatunk alatt. Elnéztem ezt a féltékenységét is, holott soha semmilyen oka nem volt rá, hogy ilyeneket műveljen velem. Fáj ez az egész, mert úgy érzem, hogy ez az elsöprő szerelem a semmiért ér majd véget.
Patrik,
Nem a házasság a fontos! Azt hittem kijön a kérdésből a lényeg.
Az a fontos, hogy mi együtt vagyunk. Az a fontos, hogy ő úgy gondolta, hogy össze akarja velem kötni az életét és megkérte a kezem, amire én boldogan igent mondtam. Az a fontos, hogy ő most visszalépett a kapcsolatunkban. Érted mi a lényeg?
Mert, hogy visszalépett...most úgy érzem, mintha csak tengődnénk a szarban. Se előre, semerre nem vagyunk. Nem látom a jövőnket, nem tudom mi lesz velünk. Nem maga a házasság itt a lényeg.
Utolsó,
Nagyon köszönöm.
Itt a dologban biztos, hogy nincs másik nő. Ezt tudom, az életemet tenném rá. Viszont, amit utána írtál...
Volt, hogy múlthéten elmentem két napra. Azt mondta, hogy na, így lesz vége a kapcsolatunknak, ha én elmegyek...minek megyek el...semmi nem fog megoldódni ettől. Nem is oldódott. Másnap keresett egy semleges üzenettel, hogy mikor megyek haza. Aztán mikor már otthon voltam, megint előjött minden..veszekedés lett a vége.
Mivel én most próbálnék mindent megtenni a kapcsolatunkért, rajta pedig azt látom, hogy...a nagy semmit, így tegnap mondtam is neki, hogy akkor én nem fogok próbálkozni nála. Nem tudom, hogy kéne hozzá viszonyulnom, hogy hiányozzak neki vagy hogy átértékelje a dolgokat, mivel neki csak az a baja,hogy nem tudja magát túltenni egy-két dolgon. Azt mondta, hogy ezen már megpróbált változtatni, de egyszerűen nem tud rajta..előjön újra és újra. Ezért is mondta tegnap, hogy az lenne a reális, ha szakítanánk. Aztán meg, hogy ő szeret és nem akar...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!