Túl féltékeny vagyok! Hogy változtassak?

Igazából azoknak akik nem féltékenyek, kívánom, hogy tapasztalják meg. Én pl nehezen bízom meg az emberekben alapból és az apukám miatt a férfiakkal kapcsolatban mindig volt bennem egy kis féltékenység. Leginkább azért,mert nagyon jó emberismerő vagyok és hamar észreveszem, ha olyan nő kerül a képbe, aki a párom elismerésében szeretne fürdőzni és szándékosan kacérkodik. Mindig mondogattam magamnak, hogy nem szabad féltékenykedni és igyekeztem bízni. Utána az egyik pasim megcsalt (hozzáteszem azóta is engem szeret, pedig ez már évekkel ezelőtt volt) és azóta nagyon féltékeny vagyok. Sokszor nézem a mostani párom telefonját, hogy belenézek, figyelem, ha telefonja van, hogy női hang-e és ha nem érem el és nem hív vissza egy órán keresztül, azonnal rosszra gondolok. Igyekszem alig mutatni, de belül ez annyira rossz, hogy ha lehetne magamon valamit változtatni, akkor nem nagyobb melleket szeretnék, hanem azt, hogy ezt az érzést töröljék ki belőlem. Szeretnék jó pár lenni, de belül ez hihetetlenül rossz érzés. Szóval szerintem le a kalappal a kérdező előtt, hogy szeretne rajta változtatni. Nekem egy dolog segít, általában ilyenkor mindig arra gondolok, hogy ha én mailezek valakivel, vagy engem hív fel egy pasi barátom vagy én ebédelek együtt az exemmel, az sem jelent semmit, mert nem csalom meg és őt szeretem. És tudom, hogy én is teszek olyan dolgokat, amiken fordítva agyalok. És ilyenkor megnyugszom kicsit :)

A párom ha iszik eléggé más lesz...rácsap baráti lányok fenekére, félmeztelenre vetkőzik és nem löki el magától akár a dagi lányokat sem, akik viccből megfogják a pocakját...ez nagyon rosszul esik nekem,másnap elmondom neki és látom rajta, hogy hülyén érzi magát és általában nem is emlékszik rá...igyekszem nem balhézni és továbblépni, mert nekem is könnyebb. Remélem segítettem egy picit.

Sajnos én is ebben a helyzetben vagyok... Bár ne lennék.:( Józan ésszel felfogom, hogy a párom nem csalna meg, meg nagyon szeretjük egymást. És minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a legtutibb, legcsinosabb formámat kihozzam. Állandó diéta, edzés stb. Mert azt akarom, hogy sokáig n legyek számára a bombanő. És én tudom, érzem, hogy nagyon szeret, jó a szex is, meg minden. Igazából probléma nincsen semmi hála az égnek. De rám néha mégis rám jön a féltékenység. Igaz, az utóbbi időben enyhült, de most megint picit előtört. Amikor beszélget egy lánnyal, picit rossz (régen nagyon az volt), de van egy lány, akire nagyon féltékeny vagyok, ha látom, vagy mesél róla. Még csak nem is volt a barátnője. De tudom, hogy nagyon tetszett neki egy időben, mikor még nem láttam, és tényleg nagyon helyes, szép lány. És még okos, csodálatra méltó is. Ott lakik tőlük egy utcányira, és gyakorta látom. És felfogom, hogy sose csalna meg vele, de mégis olyan nehéz belegondolni, hogy ő volt az akit fel akart szedni, még előttem lévő időkben.:(

De főleg az a nagyon rossz, hogy egy iszonyú vékony leányzóról van szó. És én meg a súlykérdésre vagyok rohadt érzékeny. Így is voltam már evészavaros is (és most is visszaesek néha) évekig, és egyfolytában diétázni próbálok, de tudom, hogy nem lehetek olyan, mint Ő.:(

Azt is tudom, hogy a párom így szeret ahogy vagyok, mert szerinte nagyon csinos vagyok, de akkor is, nagyon nehéz.:(

Tudom, hogy nem szép dolog a féltékenység, sokan mondják.

De én azt gondolom, hogy aki nem tapasztalja meg, az sosem tudja meg mennyire rossz érzés, szinte olyan, mint egy betegség.:( És vissza-vissza térhet, akár egy apró nem tetsző hatás miatt is.

Szia :)

en is nagyonf eltekeny vagyok a baratomra :( mar neha azt hiszem hogy abormalis az egesz olyanokat muvelek..tenyleg probalok valroztatni de egyazeruen nem megy.. annyira zavar ha lannyal van hogy elmondhatatlan :(

pesig tudom..hogy soha semmiert nem csalna meg

de mi sokat beazelgetunk errol meg nagyon megerto a baratom es elfogad ilyennek:)

kedves Utolsó!

Engem is elfogad, és nagyon szeret így. Még régebben voltak belőle vitáink, kicsit komolyabbak is, de ma már ilyen nem nagyon fordul elő.

Ennek egyrészt az lehet az oka, hogy próbálom lecsillapítani magam, megtanultam kicsit kordában tartani az érzéseimet azóta, és nem felcsattanni rögtön, hanem átgondolni a dolgot, mielőt pl. mondok valami olyat amit nem is igazán akartam. Másrészt meg, Ő is komolyodott azóta, mostanra nőtt fel igazán (24 éves). És sokkal felnőttesebben gondolkodik a témáról, nem megy a megsértődés, hanem egyre inkább mindent mindig megbeszélünk felnőtt módjára.

Nem haragszik rám emiatt a rossz tulajdonságom miatt, de én annyira sajnálom, hogy ezzel esetleg megbántom.:( Mert amúgy egy áldott jó fiú, és mindig a kívánságomat lesi,én is neki romantikus, nagyon szeretjük egymást... Ez az egy rossz dolog van nálunk, a féltékenység.

És próbálok tenni ellene, de úgy érzem mindig ott fog motoszkálni belül a zöld szemű szörny, és ha valami miatt bizonytalanabb időszakom lesz (nem a kapcsolatunk miatt, hanem úgy általában, ha több a stressz az egyetemen pl. nem sikerül egy vizsga, vagy valami) akkor kicsit jobban fellángol, mert elkezdek magamban kételkedni.:(

Miért lenne természetes amit csinál a fiú?

A párom már kapcsolat elején tudta h nem illik likeolni egy jó nőt.. mert abból félreértés lesz aminek én hangot is adnék, igen is ha velem van ne mutassa ki másnak h tetszik a lány. És sose volt baj így:)