A szerelem önbecsapás?

Lehet hogy hülyeséget kérdezek, de úgy mégis, tényleg létezik az a nagy rózsaszín mesebeli szerelem? Csak én nem találom a másik felemet aki tényleg hozzám illik és kiegészit? Ne essen félreértés, voltam már "szerelmes", de végetért, sőt elfajult és sok harag, fájdalom maradt a helyén. Pedig szerettem az illetőt tiszta szívből.

Most is kapcsolatban vagyok, 1 hónapja "szerelmesen", de mégis néha beüt a villám és hirtelen rájövök, hogy baromira nem a másik felem, nem szeretjük egymást önzetlenül, mivel önzésre épülnek a veszekedéseink.. Hiába szeretem minden porcikáját, a gondolatait, mozdulatait, hanglejtését, mosolyát, mégsem tudom elhinni, hogy ez volna az a nagy nagy szerelem. Pedig nem akarok megválni tőle, jó vele minden. De mégis mintha kevés lenne, pedig sokkalta több és jobb, mint az eddigiek. Egyszerűen nem értem. Úgy érzem mikor "szerelmes" vagyok, csak becsapom magam, olyannak próbálom érezni, amilyen nem is.