Nekem miért nincs jogom egy normális férfihoz, aki szeret engem?

Apum a drága nagyimmal együtt kiborít, hiszen nem az a fontos, főleg mamámnál, hogy tisztességes legyen valaki, szeressen, meg minden.

Mikor 18 évesen (addig nem volt semmilyen kapcsolatom egy fiúval sem)megismerkedtem egy sráccal, rögtön tudtam, hogy ő az ideális számomra, pont olyan volt, ha nem jobb, mint amilyent mindig is elképzeltem magam mellé.

Ám ekkor közbe lépett a kedves nagyi, és addig áskálódott a párom ellen kitalálva minden rágalmat és hazúgságot, mígnem apum teljesen eltíltott tőle; sőt még átkozódott is rám, hogyha a párommal maradok átok szálljon rám.

Így titokban találkozgattunk a barátommal, mígnem sajnos egy baleset következtében elhunyt. Ekkor apum azt mondta, hogy jó ez így, mert úgysem lehettünk volna együtt. Ez nagyon szíven ütött, mert apum nem is ismerte a páromat, még engem sem, és nem volt joga ilyeneket mondani, mert ő és mamám a hibásak, hogy nem tudtam boldog lenni.

Ezt meg is mondtam neki, és megfogadtam, hogy soha senkivel nem fogok együtt lenni, nekik köszönhetően.

Aztán főiskolára kerültem20 évesen, és azóta is ingáztam.

Így megismertem egyik sofőrt, és, hát az utóbbi időben kezdett kialakulni közöttünk valami. Nem tudom hogy apum rájött a dologra, és hát nem igazán tetszik neki, mamámnak meg főleg nem, mivel ez a fiú is rendes.

Nem szeretném őt is elveszíteni, mit csináljak, hogy hagyjanak végre békén, hogy úgy éljek ahogy szeretnék, és olyannal aki nekem jó?

23/L