Normális, hogy anyagilag teljesen független az ember a szüleitől?

Nem értelek, felnött vagy, van munkád, a havi 120ezer annyira nem kevés egy emberre - ettöl kezdve természetes, hogy a saját lábara állsz és nem a szüleid tartanak el.

Édesapád egész életében titeket segitett, kitanittatott, elinditott az életben - most már azért hadd legyen joga arra, hogy a saját pénzéböl saját magának is szerez örömet, és az élete hátralévö részében megpróbál jól élni.

Az meg, hogy a barátnöjét kitartott nönek nevezed, elég szemét dolog töled, de ettöl függetlenül sincs ehhez semmi közöd.

17:45

TELJESEN EGYETÉRTEK VELED!!

Csak azok alapján, amit leírtál:

- fizette a kiadásaidat az egyetem alatt (gondolom, kaja-pia, albérlet)

- kaptál költőpénzt is (ha havi 120 ezer forint neked kevés, akkor valószínűleg nem is keveset)

- kaptál saját autót

Mit vársz még?! Házat, nyaralást, másik havi 120-at? ..és mégis mit teszel te ezért? Ja, hogy élsz? Az nem túl nagy "érdem", így pénz sem JÁR érte.

"...ne spórolással, hanem esetleg szórakozással töltsem" - ne haragudj, de havi 120 ezer forintból ha egyedül élsz, bőven jut szórakozásra (havi százból tartom el saját magam, a kutyámat, dohányzom és igen, szórakozni is járok néhanapján)

25 éves vagy, ideje felnőni! :)

Nálunk hasonlóan így volt

Míg tanultam, addig kaptam mindig valamit, új monitort másnap ha bedöglött a régi, vagy kabátot ha nem volt éppen használható a meglévő, telefont is kaphattam volna de nem vettem hasznát így nem kértem

Most ott tartok hogy ha kérnék se lehet kapnék, mondjuk nem vagyok rá utalva már, de ez mindenhol így meg amíg a gyereknek kell valami akkor kap, csak cserébe jól viselkedjen

Nem köteles téged segíteni, meg amúgyis ha alád tolnának továbbra is azt ami kell, akkor hogy tanulnád meg magad kezelni a bevételed?

20/F

Én totál vágom mit akar ezzel apud, és szerintem nem akar rosszat.

A módszert szerintem kicsit elrontotta, mert a lényeg abban lett volna, hogy már egészen fiatal korodtól arra nevel, hogy az a tied, amit megkerestel. Ezzel a módszerrel, ahogy most csinalja, kicsit félreérthetô a szitu.

Amugy igazat adok apudnak, hogy próbál ránevelni arra, hogy igenis tanulj meg megállni a saját lábadon. Egyrészt ô nem lesz mindig, másrészrôl meg oké, hogy ebben az esetben megöröklöd a vagyont, amit összeszedett, de tudod, ha nem ismered a pénz fogalmát, ha nem tudod beosztani, amid van, ha nem tanulod meg, hogy bizonyos esetekben csak magadra számíthatsz, akkor az az örökség hamar el is illan. Ebben az esetben pedig még rosszabb lenne a helyzet mint most. Mert onnan aztán tényleg nem lenne semmi kiút.

Hogy ôszinte legyek veled, én nem vagyok szegény, sok ember szemében milliomos vagyok. (Egy milliomos szemében nem, de ez most nem lényeg. :) ) Már én is gondolkoztam azon, hogyha gyerekem lesz, hogy fogom csinálni, mert én is azt szeretnêm, ha megtanulna bánni a pénzzel. Én nulláról és minden segítség nélkül értem el azt, amim van. Néhány dolog nehéz volt, amiktôl nem szeretném megkímélni a gyerekemet sem. De nem azért mert gonosz vagyok, hanem azért mert tudom, hogy ezek tettek olyanná, amik segîtettek abban, hogy létrehozzam azt, amim van. Éppen ezért akarom majd, hogy a gyerekem is megtanulja ezeket. De a tanulás sokszor csak saját tapasztalat útján mehet.

Én max csak szeretnék mellette állni, bíztatni, de az akadályt szeretném ha ô lépné át. Ez nem fog minden esetben elsôre sikerülni, de hát járni sem úgy tanulunk meg, hogy egybôl futunk, nem igaz?

Sok sikert neked! Ha apud rendes iskolákba járatott és egy értelmes lânynak/fiúnak nevelt, meg fogod te is allni a helyed úgy mint a nôvéred, és hidd el, nem is lesz olyan nehéz! :)