Nekem miért nincs beleszólásom az abortuszba?

Itt érkeztünk meg a vicc kategóriáig.

Kérdező, először is ülj le, gondolkozz. Aztán ha kiderült, hogy te mit akarsz, akkor menj el a hölgyhöz, és üljetek le együtt gondolkozni. Ennyi. Ne az itt lebzselő emberektől várd a választ egy olyan kérdésre ami CSAK kettőtökre tartozik.

"itt nem kényelmi kérdésről van szó, hanem egyszerűen túl nagy teher."

Akkor mégis kényelmi nem? Mert a terhet nem akarod vállalni ... egyébként meg hány gyereket neveltél már, hogy így tudod?

Első gyerekem születésekor - tudatosan tervezett, vállalt gyerek - dolgoztam fixen 8 órában, közben indítottam egy saját vállalkozást és jártam főiskolára. Nem volt kényelmes valóban, de 3 évvel előtte egy sporttáska ruha volt mindenem. A gyerek egy saját tulajdonú lakásba született már és ami kellett az megvolt ... Mi a nagy teher neked?

Most komolyan abba is beleköttök, hogy egy gyerek nem nagy teher egy 22 éves egyetemista "gyereknek"?? Meg egy újszülött nem kerül sok pénzbe....úristen.

Meg az mi, hogy végezze el a egyetemet és keressen gyorsan munkát?! mintha ez olyan rohadt gyorsan és egyszerűen menne...

Mivel ezt senki nem írta le hozzáteszem:

Az oldal kapcsán (ez a kérdés sokszor felmerült) kíváncsiságból megnéztem, létezik-e egyáltalán olyan, hogy a "gyerekről lemondani".

Hát így első nekifutásra ilyen nincs, hogy "kösz, de nekem nem kell". Valami olyasmi volt, hogy amennyiben elismered a gyereket, hogy a tiéd, onnantól kezdve te felelsz érte, és csak akkor mondhatsz le róla, ha másik ember átvállalja ezt a felelősséget. Vagy valami ilyesmi.

Arról nem találtam érdemi infót, hogy mi számít "elismerésnek", szóval gondolom ez egy kiskapu, amivel aztán még szopathatod magad, meg a nőt, hogy menekülsz a felelősség elől, amíg valahogy bírósági úton vagy akárhogy rád nem kényszerítik az apa szerepét, de ha ez egyszer megtörtént, onnantól kezdve kötelezve vagy arra, hogy ha mást nem, de fizess gyerektartást. Vicc, mert ez azt jelenti, hogy igazából magas ívben le is sz.rhatod, ha a fizetésednek megfelelő százalékát átutalod (vagyis ha nincs bejelentett fizetésed akkor még ezt se?) akkor ennyi.

Kb ennyiben tudod megkerülni a dolgot. Az abortuszba nem szólhatsz bele, de a habzó nyálú embereknek üzenném, hogy a gyerek védelmében inkább az kéne, hogy ilyen elmeháborodott nők ne legyenek, akik "gyerekszüléssel" akarnak férfiakat magukhoz láncolni.

Kismillió példát láttam már a környezetemben, ahol a férfiak nemes egyszerűséggel nem foglalkoztak a gyerekkel. Megszületett, küldenek havi 10 ezer forintot, mert valszeg nincsenek akkora anyagiakkal megáldva, ha már Magyarország, és szevasz.

A gyerek lelki fejlődése, társaik, az hótmindegy.

A nő a h.ülye, ha belemegy, ha tényleg a gyerekszüléshez kellett neki a kérdező, akkor én lelépnék, és nem is erőltetném ezt az egész felelősség-ráerőszakolás dolgot, pontosan tudom, hogy semmire de tényleg semmire nem lehet számítani egy olyan "apától", aki nem akarta a gyerekét.

És a gyereket minek kínozni vele, hogy évekig megy a veszekedés és a hajtépés?

Csak olyan embernek fogok szülni, aki ő maga is akarja a gyereket.

Anyaként azt mondom, hogy egy embriót elvenni NEM gyilkosság. Az első 12 hétben a természet is szelektál rendesen - nekem két spontán vetélésem volt, ami kürettel zárul (technikailag ugyanaz, mint az abortusz).

Persze, nem volt kellemes, sem lelkileg, sem fizikailag, de ha leálltam volna hosszasan siratni azt a sejtcsomót, amelyhez még semmiféle érzelmi kötődésem nem volt, akkor mentálisan beteg lennék. Persze, meg kellett gyászolnom, az élet LEHETŐSÉGÉT! De ez még nem élet, csak egy életkezdemény, iszonyúan sérülékeny, nincsenek kialakult szervei, és ha csak egyetlen sejt is a normálistól eltérően kezd el fejlődni, a fejlődés természetes módon megszakad és a szervezet kiveti magából.

Nekem azóta van gyermekem, amióta először éreztem őt mozogni - akkor már nem csak LEHETŐSÉG volt, hanem igazi élet... azóta van vele igazi kapcsolatom!

A másik kettővel nem volt, ők csak ideiglenesen léteztek, evolúciós zsákutcaként...

EGY gyermekem van, akit kihordtam, megszültem, nevelek, és nagyon szeretem. Ha az első megmaradt volna, akkor a kislányom most nem lenne... de szerencsére az életben nincs HA...