2,5 éves kapcsolatom van és azt hiszem kezd tönkremenni. A tanácsotokat szeretném kérni. Mitévő legyek most?

20 éves lány vagyok és van egy 2 és fél éves kapcsolatom. Mindkettőnknek ez az első kapcsolata. Párom is 20 éves. 3 hónapig távkapcsolatban éltünk, csak telefonon és msn-en beszéltünk és néha találkozni is tudtunk és csak az 5. hónapban szeretkeztünk először. Aztán 10 hónaposak voltunk, amikor összeköltöztünk. Eleinte minden rendben ment, de most elértünk a 2 éves vízválasztóhoz és mindennaposak a veszekedések, a civakodások, duzzogások. Régebben éreztem, hogy szeret, ma már inkább úgy érzem, hogy keresi az alkalmat, hogy belémkössön. Eddig az ágyban sem volt semmi gond, heti 4-5 alkalommal szeretkeztünk, ami nagyon jó volt. De ma már...talán havi 1 vagy 2 alkalom. De az is olyan, hogy 5 perc az előjáték (persze ha van) és a szeretkezés se sokkal több, aztán ennyi. Nekem 10 perc nem elég, neki meg bőven és miután neki megvolt, csak fekszik mellettem és se szeretgetés, se semmi. Ha felhozom neki ezt a témát, csak annyit mond, hogy vagy fáradt vagy akkor kíván meg engem, ha alszom és nem akar felébreszteni. De úgy 2 hónapja észrevettem, hogy egyre sűrűbben néz pornófilmeket és mindennap "segít magán". Eleinte csak este vettem észre, mikor már majdnem elaludtam, mostmeg már reggel is... Még akkoris, ha tudja, hogy fennvagyok. Szóval ilyenkor nem értem, mért nem szól vagy kezdeményez, hogy ő ezt akarja...? Ma már inkább kimegyek a szobából és hagyom, mert engem nagyon zavar, hogy ottvagyok mellette és egyedül akarja... Érzelmileg sincs minden rendben... Keveset vagyunk ugyan együtt, de ő semmit nem tesz annak érdekében, hogy érezzem, hogy szeret. Mondani mondja, de ebből semmit sem érzek... Ha közös programot akarok csinálni, mindig az utolsó pillanatban lemondja, hogy ő fáradt és nincs kedve hozzá, vagy a szabadnapját pihenéssel akarja tölteni nem pedig mással. Mivel 1 éve az ő kedvéért költöztünk fel Bp-re, itt nincsenek ismerőseim, se barátaim, minden idegen nekem. Csak a munkatársaimat ismerem, senki mást. Egyedül érzem magam, még akkoris, ha vele vagyok. Tudja jól, hogy van egy bajom, hogy félek a férfiaktól. De mindenkitől. Gyerekkori rossz emlékek (12 évig nevelőapám volt...). Eddig ő nyújtotta nekem a biztonságot, most meg hogy ennyire eltávolódtunk egymástól, már kezdek tőle is tartani. Rajta kívül csak egy pasitól nem félek, ő az egyik munkatársam. Benne van valami, amitől ismét biztonságban érzem magam, mikor a közelemben van, nem érzem a félelmet, mintha egy védőburkot képezne körülöttem. Ezért is szeretek vele lenni. Persze párom féltékeny is rá, de megmondtam neki, hogy a munkatársam és köztem csak barátság van, a biztonságérzet miatt. De ő ezt nem hiszi el. És lassan már én se akarom... Nem tudom, hogy mit érzek mind a munkatársam, mind a párom iránt. Félek változtatni, félek elhagyni őt, mert mindentől függetlenül még szeretem, de mellette egyedül érzem magam, a munkatársam közelében pedig nyugodt vagyok és felszabadult meg vidám.

Fogalmam sincs, mitévő legyek...

Vajon csak át kell vészelnünk ezt a kis időt és minden rendbe jön? Vagy páromnak már nem kellek? Van valaki más az életében és csak kihasznál? Egy csomó kérdés kavarog a fejemben és nem tudom, mitévő legyek...

Ebben szeretném kérni a véleményeket és aki tud, annak a tanácsát is!

Válaszotokat előre is köszönöm!

Üdv: Claudy