A legtöbb lány tényleg nem tud sütni, főzni (pl. palacsintát) és csak arra van eszük, hogy szerezzenek egy jómódú, jóképű pasit aki eltartja őket és ők lazsálhatnak?

Én anno úgy mentem férjhez, hogy alig pár ételt tudtam csak elkészíteni, de apránként megtanultam, belejöttem...

A lányom 13 éves, már kb 3 éve segédkezik a konyhában időnként, palacsintát is tud sütni már önállóan, de egy egyszerűbb ételt is elkészít... bonyolultakkal egyedül mg nem próbálkozott.

Érdekli, én meg hagyom, nem akarom elvenni a kedvét tőle, ha már ilyen lelkes...

Úgyhogy ne általánosítsunk, kérem! :)

Én főzni nem szeretek, sütni viszont igen =) Imádok sütiket sütni, meg húsételeket. Csináltam már itthon gyrost is, nem lett rossz, én legalábbis örömmel ettem. De az abszolút kedvencem, amit csinálni is, és enni is nagyon szeretek, az a kínai szezámmagos csirke, pirított tésztával.

A palacsintával nem vagyok kibékülve, mindig vastagra sikerülnek, vagy elszakadnak =/ De majd egyszer beköltözök nagymamámhoz egy hétre, és megtanulnom tőle, ugyanis ő csinálja a legfinomabb palacsintát, amit eddig volt szerencsém enni =)

Ettől függetlenül számomra nagy plusz pont, ha a pasi is tud sütni/főzni, és szerencsére eddig ezzel nem is volt gondom, minden páromtól ellestem valami új étel elkészítését ;) Mostani párom pl nagyon finom chillis babot csinál, és nemsokára én is fogok tudni ^^

Egyébként tényleg kevés nő tud manapság helytállni a konyhában, barátnőimre se nagyon jellemző. Mindig el vannak ájulva, mikor én összedobok valamit, pedig szerintem nem nagy dolog.

22/n

Most ez a trend valamilyen szinten, de szerintem aki egy kicsit is előre gondolkodik, az megtanul főzni, legalább mire elkerül otthonról.

Az meg a másik dolog, hogy a takarításba, egyéb munkákba nyugodtan besegíthetnének a férfiak is.

Arról nem is beszélve, hogy gondolom mindenkinek feltűnt mennyire rohanó világot élünk. Az a nő, aki szeretne karriert építeni, jól élni, hogy a Kérdezőnek ne legyen igaza és ne kelljen, hogy eltartsa valaki, annak nagyon nehéz konyhatündérnek is lenni.

Mi lenne, ha az ítélkezés helyett az emberek magukba szállnának? És toleránsabbak lennének a másikkal. Talán ők is ezt kaphatnák vissza.

Nem tudok főzni, sütni, de ezt lehet köszönni anyukámnak, aki nem engedi, hogy "kupit csináljak az ő konyhájában"...

Nem tudom, így mikor fogok megtanulni, de hát az őt nem érdekli. :(

Én ezért nagyon rosszul érzem magam sokszor, a barátnőim mindig mondják, hogy milyen sütit csináltak, stb, én meg már szégyellem magam, hogy nem tudok egy palacsintát se csinálni.

Miből gondolod, hogy ő férfi?

Mindegy is amúgy. Lehet, hogy nekünk a negatív a legnagyobb gondunk, de téged elnézve, neked maga az élet.