Lelkileg most padlón vagyok nagyon 2 év várakozás után. Tudom hogy ki kell lépnem de hogyan?

"Engem 2 éve hiteget, hogy engem szeret,én kellek neki és lépni fog.Ma is mondta pl. hogy szeret.. de csak mondta. az egy szó részéről és érzelem nélkül."

Nekem ez a két mondat mindent elmondott. Mire vársz?

Amúgy ha vért hánytál, nem eszel, és napi 3 doboz cigit szívsz, nem ártana a dokit felkeresni, mert ez nem szimpla stressz....

Tudom, ilyenkor humorról beszélni eléggé meredek, meg csak kifigurázlak, de bizony elsőre egy kabaréjelenet jutott eszembe. Markos György produkciója, a címe pedig Esti mese. Nem részletezem, mi van benne, a vége a lényeg:

"-Hány éves vagy herceg?

- Huszonhét!

- És még hiszel a mesékben?"

Ez a helyzet itt is. 26 évesen már nem kellene bedőlnöd minden mesének. 32 évesen, két gyerekkel, élettárssal az oldalán persze, hogy majd csakis te kellesz neki és miattad fel fog rúgni mindent. A nagy lóf*szt. Az "asszony" már öregszik, lehet, hogy már itt-ott kicsit ráncosodik, megereszkednek az egykor feszes cicik, nem olyan szép, gömbölyű a fenék. De ott voltál te, 24 évesen, fiatal és szép voltál, valószínűleg szebb, mint a párja, ráadásul meg is adtál neki mindent. És előadtad a halálosan szerelmes naiv kislányt, vakon hittél neki, hogy ő majd szakít az élettársával, és majd csak te és boldogok lesztek, ásó, kapa, nagyharang...

Aki hagyja magát kihasználni, azt ki is használják. Elhitted az ígéreteit, nem zavart, hogy nem lép semmit, csak megmarad ebben a kényelmes helyzetben. Az asszony ellátja nap, mint nap, főz, mos rá, te meg mindent megadsz neki az ágyban, de nem kell együtt élned vele, nem kell elviselnie, mikor hisztis vagy, nem kell betartania semmilyen ígéretét. Persze, hogy kihasznált, mert adtad a lehetőséget.

Na, de nem csak leszúrni akartalak. Remélem, látod, mi a probléma. Nem csak őt kell ezért gyűlölni, te is tettél érte, ezt azért ismerd el. A cigit leszel szíves letenni (már csak azért is, mert sokba kerül és folyton emelkedik az ára), aztán könyveld el szépen, hogy neked ez volt a tanulópénz. Rá pazaroltál két évet az életedből, de örülj neki, hogy csak ennyit. Lehetett volna ez több is, esetleg lehetett volna az is, hogy mégis összejöttök és akkor derül ki, hogy semmirekellő, mikor már együtt laktok. Úgy meg nehezebb kihajítani. Viszont ezért a tanulópénzért cserébe (talán) a halálosan szerelmes kislányból sikerült felnőnöd.

Le kell jó alaposan szidni, aztán fordulj sarkon és soha ne is nézz felé többet. Nem párnak kellettél neki, csak játékszernek, nem is kell, hogy bűntudatod legyen. Hidd el, ha az ismerőseidnek, barátnőidnek bejelented, hogy ez történt, nagyon fognak neked örülni. Fogják majd mondani, hogy hamarabb kellett volna, de ez már csak ilyen.

Más megoldásban ne reménykedj: vele együtt aligha van jövőtök. Egyedül fogsz maradni, ez most rosszul hangzik, mert "jaj, Istenem, HUSZONHAT évesen nincsen senkim, másnak meg ennyi idősen már gyereke is van!", de egy kis idő után majd ehhez is hozzászoksz és újra épkézláb nő leszel. Csak ez nem fog egyik napról a másikra menni és ne is akard erőltetni, mert ilyen helyzetben könnyű átesni a ló túloldalára és minden férfira ráhajtó, könnyen kapható k*rvává válni.

"DE A NŐT SE ÉRTEM. TUDJA HOGY VAGYOK ÉS NEM LÉP. HA Ő SE AKKOR ÉN MIÉRT ?"

Mert lehet, hogy neki így is jó. Lehet, hogy ő is "félrekacsint", az ember hazajár hozzá, pénz megvan, néha le is fekszenek, neki megvan mindene. Az, hogy veled meg játszik a koma - nos, az már legyen a te bajod.

"Oda kellenék menni egyik este 8 után mert akkor megy haza tőlem... ÉS VÁLASZ ÚT ELÉ TENNI. AZT HA AZT MONDJA ÉN AKKOR OK...HA MEG ŐT VÁLASZTJA AKKOR MEGINT OK !"

Ha mindenáron az egykori Mónika-show híres jeleneteit szeretnéd újrajátszani, akkor tedd meg. De tudod, ezzel az ötleteddel is csak hárítod a felelősséget. Nem, te nem lépsz, te nem vetsz véget ennek, majd amit ő dönt... Hát hogyne. A lényeg, hogy neked ne kelljen döntened, akármi is lesz, ülhess ott értetlenül, széttárva a karjaidat, hogy "hátdehát én nem így akartam, így alakult". Ez így baromi kényelmes ám, csak nem vezet sehová.