Neki szabad, nekem nem?

Én is hasonlóan gondolkozom, de én cserébe mindig fizetem a sajátom, vagy ha megajándékoz, vesz valamit, visszahívom, szintén veszek neki ajándékot.

Nem is kívánok semmiféle előnnyel élni, azért, mert nő vagyok. Nem is hordom le érte, ha kinyitja az ajtót előttem, de nem várom el!

Kis kedvesség, sokra nem megyek vele, neki nem kerül pénzbe. Anyagi előnyökkel nem élek!

Barátnőd olyan, mint régen a pasik voltak. Egyszerre ragaszkodik a kényelemhez, jogokhoz és próbálja kihasználni az egyenlőséget is.

Én szégyellném magam a helyében!

Ismerőseim között szinte már mindenhol fifti-fiftiben fizetnek, stb.

Én is modern gondolkodású vagyok, a barátnőd viszont nem az. És nagyon elkeserít, amikor a tényleg egyenlően gondolkodókat úgymond "lejáratják" azok, akik csak addig egyenlőek, amíg nekik kényelmes.

(Volt barátom fordítva csinálta: elvárta, hogy meló mellett mossak, főzzek, takarítsak, még maga után sem volt képes elpakolni, de az elején letesztelt azzal, hogy moziba menet úgy csinált, mint aki nem hozott magával pénzt és nézte, hogy meghívom-e.)

De talán nálatok nem vészes a helyzet. Kérd meg egyszer barátnődet, hogy fizessen ő. Nézd, hogy reagál. Ha rosszul, akkor mondd el neki azt, amit nekünk, hogy ez is az egyenlőség része.

A veszekedéseitek már rosszabbak. Beszélj vele, hogy ez így nem pálya, nem tűröd, hogy mindennek elhord. Ne engedd, hogy lábtörlőnek használjon.