Nagyon fáj. Hogyan tegyem túl magam a dolgon?

3 éve ismertem meg a volt barátomat.... két és fél évig jártunk ő volt nekem az első mindenben. "Vele nőttem fel" Nem volt egy barátnőm sem sem barátom sem haverom senkim de ő mindíg ott volt.... Nagyon szerelmes vagyok belé még mindíg. Ma van a megismerkedési évfordulónk és felhúztam magam mert nem jött át megünnepelni... veszekedtünk és a vége az lett hogy szakítottunk... Már egy ideje éreztem, hogy nem szeret de azt hittem erősek vagyunk és ez csak egy "hullámvölgy" mert elég sok mindenen vagyunk túl... úgy érzem meg akarok halni... mintha folytogatnának de nem tudnék meghalni közben csak szenvedek és sírok... Sosem fogom túltenni magam rajta... Sosem volt senkim... A családom nem áll mellettem és sosem állt anyukám is csak azt hajtogatja mikor a szeme elé kerülök hogy miért ne maradtam kisgyerek... Már kb barátomnál laktam együtt jártunk edzésre de most végemvan és nemtudom feldolgozni... Nincsenek barátaim mindenki cikiz akárhová megyek a kinézetem és egyebek miatt.... barátom mindig azt mondta nem is ismer nálam szebb lányt és még tegnapelőtt is úgy váltunk el egymástól hogy nagyon szeret és holnapután találkozunk. De most tiltott mindenhol egy szó nélkül és vége van.... hogyan tegyem túl magam rajta és mikor múlik el a folytogató érzés és az hogy minden emlék eszembe jutása után sírok.... most is ahogyan írom... Hogyan tegyem túl magam rajta? Ő az első szerelemem és ahogy most állok az utolsónak is tűnik. Ő volt az én tényleg "egyetlenem". Mit csináljak?