Hogyan "tegyem tul magam" ezen a vallasos dolgon?

Üdv! A katolikus ember kötelezettséget vállal arra, hogy katolikusnak nevelje gyerekeit, amíg te nem vállalsz kötelességet erre (ha jól tévedek), úgyhogy nem értem miért sért téged ez, hiszen gyerekeid így is keresztények lesznek, és ez az egyetlen módja annak, hogy mindketten megtartsátok vallási előírásaitokat.

(A gyerekeidnek pedig biztosan nem lesz rosszabb attól, hogy visszatérnek a földi egyházba, amelyet Krisztus alapított.)

Különben meg az egyházszakadás nagy felelőtlenség és bűn volt a korábban élő keresztények részéről, és manapság erős közeledés figyelhető meg a különböző felekezetek között, római és görög katolikus, orthodox, és az utóbbi évtizedekben a protestáns egyházak között is. Idővel talán újra megszűnik az egyház földi széttagoltsága, akkor pedig semmit sem fog számítani ez.

Nagyon ismerős ez a történet valahonnan a saját életemből...

Itt most három lehetőség van: az első, hogy elfogadjátok, hogy nem tudjátok megváltoztatni a másik nézeteit, és megpróbáljátok együtt leélni az életeteket. Ebben benne van az, hogy kompromisszumokat kell kötni, pl. a gyerekeitek vallását illetően. Általános gyakorlat felekezetek közötti házasságkötésnél, hogy a gyerekek nemek szerint követik az azonos nemű szülő vallását. Így ha nektek fiatok és lányotok is lesz, a fiú katolikus, a lány református hitben kell, hogy nevelkedjen. Ez konkrétan egy református lelkésztől tudom, ez a bevett szokás.

Természetesen létezik egy olyan megoldás is, hogy valamelyikőtök lemond arról, hogy az ő hite szerint nevelkedjenek a gyerekek. Ez azonban a későbbiekben feszültségforrás lehet, nem is kicsi...

És végül a legegyszerűbb megoldás, ha mindketten ragaszkodtok a saját hitetekhez, hogy nem keresztelitek meg a gyerekeket, viszont bemutatjátok nekik mindkettőtök vallását, elmagyarázzátok nekik a különbségeket és a hasonlóságokat a két felekezet között, aztán majd ők döntenek, melyikhez akarnak tartozni. A Biblia eleve tiltja a gyerekkeresztséget, csak manapság az emberek megfeledkeznek erről...

Legyetek inkább mindketten baptisták, mert én meg az vagyok :)) és akkor meg van oldva. (Na jó, ez gyenge vicc volt)

Komolyra fordítva:

Egy ilyen házassághoz sok türelem, szeretet és engedékenység kell mindkét részről. De ha Krisztusra alapoztok, menni fog!

Nekem a nagyszüleim házassága ilyen (kat-ref) és példaértékűen szép keresztény házasságuk van.

Soha nem volt semmi veszekedés ezzel kapcsolatban, pl. a családban lévő katolikusok böjtkor kaptak halételt, aki meg nem volt az, az húst evett, ha akart.

Az egyik volt főnököm házassága is ilyen volt és egész egyszerűen két gyülekezetbe is eljártak: egyszer a katolikusba, egyszer a protestánsba.

Ha senki sem akar szívesen engedni, működő megoldás lehet az, hogy a fiúgyermekek édesapjuk vallása szerint legyenek keresztelve, a lánygyermekek édesanyjuké szerint.

De ha abban nőnek fel, hogy ezen megy a vita, könnyen elmehet a kedvük a hitélettől mindenestől.

Ragaszkodjatok mindketten elsősorban Jézus Krisztushoz, másodsorban egymáshoz, és igyekezzetek elkerülni a felesleges vitákat.

Ami nagyon lényeges vitás kérdés, azt is engedékenyen, keresztény szeretetben, közös imádságban Isten akaratát keresve beszéljétek meg.

És: lehet úgy együtt élni szeretetben, hogy nem értünk egyet mindenben. Attól, hogy egyes dolgokat másképp látunk, még szerethetjük, tisztelhetjük a másik embert és felnézhetünk rá.

Kellemetlenül hangozhat, amit írok, és lehet, hogy nem hívők be fognak szólni miatta, de a Biblia azt is írja, hogy a feleségnek alá kell rendelnie magát a férjnek. (Persze ez nem azt jelenti, hogy ne lehetnének más teológiai nézeteid, csak azt, hogy ezek soha ne akadályozzanak meg abban, hogy engedd, hogy ő legyen a család vezetője.)

Hirtelen ezek a dolgok jutottak eszembe. Remélem volt közte hasznos. Ha hiszel abban, hogy Isten adott titeket egymásnak, akkor ezek a dolgok nem téphetnek titeket el egymástól.

üdv: Gyuri

Nézd, ha mindkettőtöknek ennyire fontos /merev a vallása és nem tudtok engedni, akkor ez nagyon sok konfliktushoz és elsősorban belső feszültséghez vezet, ez esetben lehet fáj amit mondok, de új partner után kellene nézned, aki vagy rugalmasabb vagy azonos vallású.

A másik, amit többen javasoltak, én is nagyon ajánlanám, hogy a gyerekeiteket neveljétek amennyire lehet világnézetileg semlegesen, de ahogy látom ez a leendő férjed szempontjából elképzelhetetlen...

Beszélgettetek amúgy már arról, hogy miért ilyen fontos/merev neki a vallása, miért kényszerítené rád és a gyerekeitekre?

Amit tudok neked mondani, hogy én vallás szempontjából semlegesen nőttem fel, és 18-20 koromban találtam meg azt a hitet, ami a számomra legjobban megfelel és ezért hálás vagyok a szüleimnek, hogy nem neveltek se katolikusnak, se krisnásnak, se buddhistáknak, stb. és tiszta lappal indíthattam a lelki életem. Beszélgess erről szerintem a pároddal.

A hitélettől függetlenül, adhattok a gyerekeiteknek jó nevelést a ti értékeiteknek megfelelően, de azt hiszem jó ha a gyermeket nem szorítják a vallási dogmák rácsai közé.

Közben kikerestem a katolikus katekizmusból az ide vonatkozó részletet:

[link]

1653 rész írja le, hogy katolikus embernek hite szerint kötelessége a katolikus felekezet szerint nevelni gyerekeit. A barátod valószínűleg azért nem hajlandó kompromisszumra, mert ez megbotránkoztatná hitében. Nem ismerem jól a református vallás kötelezettségeit, de ha jól tudom, akkor neked nem kell szembeszegülnöd hittétellel ahhoz, hogy katolikus szellemben neveld fel gyerekeidet, ha tényleg így van, akkor Pál szavai iránymutatóak (1Kor).