Hogyan lépjek túl azon a dolgon, hogy "örök másodiknak" érzem magam? Ti mit tettetek?

Szomorúan olvasom a történetedet, én el nem tudnám képzelni magamat így, nekem nagyon fontos a család és nagy mázlim van hogy szó szerint bármit meg lehet velük beszélni.

Jól emlékszem hogy te már egyszer írtál egy hasonló kérdést?

Sajnos ez már úgy néz ki hogy nem lesz jobb, ha elköltözöl talán nyugisabban fogsz élni de akkor is hiányozni fognak a beszéletések. Majd ha lesz saját családod akkor velük már tudni fogod hogy nem szabad elrontani a dolgokat.

Valahogy az első gyerekkel szoktad kivételezni, mint nálunk.

Az szerintem megoldás, ha elköltözöl. Mert, ha találkoztok is akkor is csak annyira, hogy ne álljatok neki veszekedni.

Kedves sorstars. Nalunk ugyanez a helyzet csak nalunk az ocsem a favorit, anyam igazi fius anyuka. Egyet megtanultam h SOSEM fogok kulkonbseget tenni a gyermekeim kozott. Igaz meg csak egy van. nem is akartamkis korkulonbseggel szulni es addig nem avgtunk bele a kisteso projectba mig en nem ereztem ugy h kislanyom tud nelkulozni engem h en a masodikra koncentraljak. Masik nagyon nagy lenyeges pont h elfogadom a szemleyiseget a kislanyomnak amilyen. neha nehez vele mert makacs, de emiatt nem fogom kevesbe szeretni. Ha elfogadjuk amsikat az ami, es szeretjuk azert aki, akkor szerintem nem lesz kulonbsegtetel. az akkor van ha van egy idealis kep a szulok elott h mit szeretnenek a gyerekbol es az egyik jobban beleillika kepbe mint a masik.

sajnos mi egyet tudunk tenni Maskepp nevelni a gyerekeinket. Tudod nekem is sokszor hianyzik h megosszam a banatom es oromom, de sajnos anyu erre alkalmatlan, igy sokszor magamba folytom vagy ferjemnek mondom el, vagy a legjobb baratnomnek.

ismerős érzés...

az a lényeg, hogy szeret és kész :)