Ti hogy vélekedtek erről?

Elég bonyolult helyzetről van szó, nem akarok untatni vele senkit. Arról van szó, hogy van egy férfi, akivel tavaly ősszel ismerkedtem meg a munkahelyemen, majdnem egy napon kezdtünk el ott dolgozni. Az első pillanattól kezdve vonzódunk egymáshoz, mindkettőnknek családja van, én pár évvel fiatalabb vagyok nála, csak csók meg petting volt köztünk. Én azóta már nem dolgozom ott, január óta sajnos már nincs köztünk semmi. Időnként véletlenül összefutunk. Én a mai napig szeretem őt, nemrég kaptam bátorságot, hogy ezt el mondjam neki. Nemrég beszéltünk neten, elmondta nekem, hogy még mindig nagyon tetszem neki, és én ekkor vallottam be neki, hogy nálam ez mindig is több volt, mint tetszés, mert szeretem őt. Azt mondta, hogy ő is belém tudna szeretni, de sajnos úgysem lehet köztünk semmi komoly, fél tőle, hogy belém szeret, mert nem akar megveszni értem, ezt szó szerint így írta. Mondtam neki, hogy a párjaink nem ezt érdemlik, erre ő azt válaszolta, figyelmen kívül hagyta, hogy meg szeretne csókolni és mindjárt belém szeret. Megbeszéltük, hogy néha beszélünk neten. De ez a tudat, hogy ő is tudná viszonozni az érzéseimet, egyszerűen nem tudok róla lemondani. Szeretem a párom, de már nem úgy, mint régen, ahogy a férfi akit szeretek,ő sem, mert ő sem szereti igazán a párját, de mi igazán tudnánk egymást szeretni. Légy szíves, ne fikázzatok le! Mi a véleményetek erről? Mit tennétek a helyemben?