Ez nem normális ugye? Miután elbúcsúzunk a barátommal mindig szomorú vagyok, rettegek hogy ez volt utolsó napunk, hogy el fog hagyni.

Párommal 2 éve vagyunk együtt, pár hónapja volt egy megingása, összezavarodott, nem tudja hogyan tovább, ez főleg korkülönbséges okokból(8 év).

Ez 1 hét alatt rendeződött, azóta talán még jobban ragaszkodik hozzám, mint előtte, de bennem maradt valami...

Azóta nekem minden gyanusnak tűnik, bármilyen kis dologban azt látom, hogy olyan mintha újta távolodna tőlem, persze utána rájövök, hogy hülyeség.

Most is 2 napot együtt voltunk, minden jó volt, de amióta elment lehangolt vagyok, félek, hogy ez volt az utolsó...

Pár hónapja is ugyanilyen hétvége után hátrált meg, amikor azt hittem, hogy minden rendben...

Félek kimutatni már az érzéseimet, félek, hogy baj lesz. Neki is feltűnt, mindig emlegeti, hogy sosem mondom mit érzek... Úgy érzem csak az a biztos, amikor itt van mellettem és ölelem este.

Volt már így valaki? Ez vajon elfog múlni?

Nem akarom elveszíteni, de szörnyű ez az érzés.