Hány évesen a legjobb szerelmesnek lenni?

"Szerintem igen is jó szerelmesnek lenni és legyen is mindenki az! "

Ja, főleg tündibündi kislányként, úgy hogy 500-an hajtanak rád és csak zsűrizned kell. Úgy nekem is menne.

"A csalódások meg fejlesztik az egyéniséget, bármilyen hihetetlen"

Ja, tényleg. Ami nem öl meg, az megerősít. Eszerint egy olyan ember, akinek nincsenek végtagjai és nem tud beszélni, hihetetlen erős jellemmel bír, hogy minden nap fel tud kelni. Biztos nagyon boldog és elégedett is az életével :)

Gondolom egyébként te marha sok csalódáson lehetsz túl. Ha tippelnem kéne, 16-24 éves aranyos csajszinak mondanálak, akiért sorban álltak mindig is.

Igaz, én még csak 16 vagyok, tehát baromi nagy személyes tapasztalatom nincs a szerelemben, de én is szenvedtem. Egymás után kétszer is olyan srácot fogtam ki, akik egy-másfél évig húzták az agyam. Igaz, csak a másodikba voltam igazán szerelmes, de nagyon sokat sírtam akkoriban - ha nem is csak miatta.

Nagymamám nagyon sok mindent megélt, most 68 éves. Rengeteget beszélgetünk, millió története van.

Beszélgettünk az ő szerelmi életéről - voltak boldog pillanatai - boldog 17 év házasság - aztán nagypapám lelépett egy fiatalabb, férjes nővel. Aztán még eggyel.

Szerelmesnek lenni mindig jó, és mindig rossz. A szerelem mindig csodálatos érzés - de igazi csak egy van az életben! És a szerelemmel együtt jár a csalódás is - amiből le, és fel is tudunk építkezni, ha ügyesek vagyunk. Megvan a maga ideje a jónak, és a rossznak is. De a SZERELEM MAGA JÓ!

Az életben mindig vannak kudarcok, és pocsolyák, amiket valaki átlép. Van olyan is, aki gumicsizmával belegázol, és nagyokat nevet közben. És persze olyan is létezik, aki belelép, és átázik a cipője... Ha észre veszitek a mögöttes tartalmat - mindenki értelmezheti úgy, ahogy szeretné - bizony szerintem megleli a MÉRTÉKLETESSÉGET. A szerelemben nincs határ - a csalódásokban viszont igen.

Lehet, hogy egy tapasztalatlan, reménytelenül romantikus, őrülten optimista, tudatlan kis gimnazista vagyok, ( és ez így is van valahol ) de én így gondolom. És szeretnék eszerint élni. :) Remélem egyszer mindenki képes lesz a dolgokról pozitívan gondolkozni, és nem sopánkodni, akár milyen rossz is az élete. Mert ki kell használni... Hisz ez egy ajándék! Persze sopánkodni is kell, de nem szabad megvonni a lehetőségeinket ---> szerelmesnek kell lenni, MERT AZ JÓ!:)