Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Türelem, kölcsönösség, mit-miért-meddig hogyan tovább?
23 éves fiú vagyok, egy éve ismertem meg a most 19 éves barátnőmet. Szinte nagyon jó a kapcsolatunk, de mindig van valami, ami legalább is engem visszafog abban, hogy igazán önzetlenül szeressem.
Elég eltérőek vagyunk, én egy rendszerető mérnök féle, aki már valamennyire független a szüleitől, ő meg egy Tündérke, aki folyton valaki segítségére (általában a szülei) szorul. Némileg eltérő a szociális helyzetünk is az ő javára, a neveltetésünk, a szokásaink. Tényleg nagyon aranyos, és szeretem is, csak sokszor a rettentő sok türelemnél is többet igényel.
Bíztató, hogy bármit meg lehet vele beszélni, nem gyerekes, csak egyes területeken tapasztalatlan.
Engem pl. nagyon zavar, hogy ha közös programot tervezünk, akkor az utolsó utáni pillanatig függőben van, mert szinte semmit nem lehet vele előre megtervezni. Tanulunk még mindketten, de így a szabad időmben is néha elmegy a kedvem a közös programoktól, mert általában tortúra. Inkább csak marad a sablonos "gyere át hozzám".
Nem ért a pénzhez, az értékéhez, még nem dolgozott soha. Soha nem kellett semmit nélkülöznie. Most nekem meg rosszul esik, hogy az ajándékért, amit tőlem kapott, én dolgoztam 2 hetet,(otthon csak egy sóhajába került volna) és talán ezért én nem érzem, hogy kellően értékelné.
Én úgy gondolom elnéző vagyok a rendet nélkülöző igénytelenségével, a pontatlanságával szemben, persze néha szóvá teszem. Mondjuk mostanában szégyenli magát, hogy ha kupi van. Persze érdemben nem tesze ellene, a rohadt facebook mindig...
És én szeretem ezt a lányt, a hibáival együtt, vagy tudom hogy tudnám jobban is. Csak tenni kéne valamit,mégis csak én vagyok az idősebb.
Tudtok szakirodalmat ajánlani? Szívesen fogadok tanácsokat, saját meglátásokat.
Szia!
Amiket itt leírtál, ugyanezeket a szavakat mondd el neki is.
Nekem itt így úgy tűnik, hogy a lelkedet is kiteszed a lányért, de ennek oda-vissza működnie kellene.
Köszönöm a tanácsokat. Egyes dolgokról már beszéltünk,tudomásul vette, de még érezhető változás nem történt.
Mondjuk nekem meg általában túl nyers a modorom, ami biztosan nem esik jól neki néha, erről tudok. Talán már finomult egy kicsit, de mivel én ilyen környezetben élek, másoktól is ezt kapom, a szüleimtől is a körítés nélküli, lényegre törő egyenes beszédet szoktam meg, nehéz néha a tartalmatlan, értelmetlen hosszú 10 perces telefonbeszélgetéseket türelemmel lefolytatni.
Mivel elég érzékeny lélek (valamennyire én is), nehezen viseli ha olyasmiről van szó, ami nem tetszik neki.
Nem szeretném Őt elveszíteni, egy tiszta őszinte lány, aki szeret. Annyi keserű tapasztalatom van már mással, hogy rettegek a gondolattól is, hogy újra egyedül legyek vagy zsákbamacskára áldozzam az időm és erőimet. Így mindent el fogok követni és őt is ráveszem amire kell, mert jó lenne, ha jó lenne.
Ha ennyire zavarnak ezek a tulajdonságok, szerintem nagyon nincs rendben ez a kapcsolat. Túl sokat nem segítenek a szakirodalmak, inkább az alapos beszélgetések. Lehet, neked is vannak olyan tulajdonságaid, amik viszont neki nem tetszenek. Próbáljatok meg kicsit csiszolódni egymáshoz. Vagy, ha nem megy és már az érzelmek sem ugyanazok, akkor lehet, tényleg nem illetek össze.
A párom és én is kb. ennyire különböztünk az elején, de szeretjük annyira egymást, hogy sok dolgot elfogadunk egymásban, sokban próbálunk is változni a másikért és működik.
Te milyen művelt és olvasott ember lehetsz! Egyszerűen gyönyörű a fogalmazásod. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy köztetek a legnagyobb különbség talán az intelligenciában van. Ennek nyilván az egyik oka a 4 év korkülönbség, a másik oka pedig a családi háttér.
Szakirodalmat én sem tudok ajánlani (vagyis tudnék, de azok mind vallási könyvek, szóval lelkészek, teológusok, stb. értelmiségiek írták), viszont azt tudom tanácsolni, hogy próbáld tettekkel nevelni őt.
Vagyis ha zavar a kupija, akkor segíts neki rendet rakni/tartani. Ha zavar a pénzkezelési szokása, akkor együtt menj vele vásárolni. Ha zavar a pontatlansága, akkor időben szólj neki, hogy kezdjen készülődni, vagy ha együtt indultok valahova, akkor sokkal előbb szólj, hogy indulásra kész vagy. És így tovább. Ha zavar, hogy nem tudsz vele semmit előre tervezni, akkor közösen beszéljétek meg, hogy ki mikor ér rá.
Illetve még az is eszembe jutott, hogy igyekezz több olyan programot kitalálni, ami nem ott náluk a családi házban zajlik, hanem távol a szüleitől. Így nevelheted egy kicsit a függetlenségre is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!