Van még esélyem? Számomra már nem tiszta a kép.

A sráccal novemberben ismertük meg egymást a színjátszó kör keretében, ahol szerelmespárt alakítottunk. Kezdettől fogva barátkozott velem, ő ilyen személyiség, mindenkivel könnyen megtalálja a közös hangot. Szép lassan beleszerettem, holott tudtam, hogy nem kéne. Időközben barátnője lett, - akivel elég gyerekes a kapcsolatuk, még egymás kezét sem fogják meg - egy hónapig nem is találkoztunk, aztán valahogy félreérthető lett a viselkedése.

- egyszer próba után elhívott beszélgetni ( azzal az ürüggyel, hogy a vonata csak 1 óra múlva megy, és unatkozna nélkülem )

- lájkolja a képeimet facebookon

- kölcsönadta az ingjét, amikor fáztam

- mindig rámír facebookon

- megírta, hogy szép vagyok, és csinos, meg hogy a szemeim az elsô pillanattól kezdve megfogták

- észrevette, hogy érettebb vagyok a koromnál, és ezt meg is mondta.

- úgy köszönt el jópárszor ( szokásos puszi mellett) hogy megsimogatta a vállamat

- arról kérdezgetett folyamatosan, hogy mi van a fiúkkal

- kérdezte már azt is, voltam-e már szerelmes, hogy most szerelmes vagyok-e, és hogy kibe. Persze nem mondtam el semmit. Csak annyit, hogy voltam már szerelmes.

- Megkérdezte, hogy tetszem-e neki, mire én semleges választ adtam. Meg is sértôdött.

- puszilgatott

- amikor kicsit beivott, már a derekamnál fogva átkarolt, csak úgy, semmi elôzmény nélkül, és a nyakamat simogatta

- párszor észrevettem, hogy néz. Amikor összenéztünk, elkapta a fejét.

Már vesztünk össze. Akkor azon rágott be, hogy elvileg megígértem, hogy vele megyek haza, azért várt, hogy hazakísérhessen, mert hogy éjjel csúnya dolgok történhetnek. ( Eddig sem kísért haza, csak pár megállót mentünk együtt ) de én még ottmaradtam beszélgetni a többiekkel. Két nap után kérte, hogy béküljünk ki. Múltkor megint összevesztünk. Elég intenzíven flörtölt velem, mire én meghátráltam, és sajnos azt mondtam neki, hogy én is foglalt vagyok. Erre megsértődőtt, azt mondta, hogy tojok a fejére, holott ő eddig jó barátjának tartott. Másnap a suliban megláttam, és azonnal elöntött a forróság. Rámosolyogtam, hogy lássa, én nem haragszom, és kétszer is rámpillantott, de utána beszélgetett tovább, nem nézett rám, mintha ott sem lennék. Iszonyatosan rosszul esett...

Ezután felhívtam. Többször is, de nem vette fel. A szemére akartam hányni pár dolgot. Mivel nem tudtam elérni, mindent felmondtam hangpostára, és vártam az ítéletet. Két nap után kaptam egy olyan levelet, hogy 'mi a viharért hívogattál két napig?'

Nem reagáltam. Eléggé kiakadtam, hogy hogy lehet ilyen bunkó, de átléptem rajta.

2 napra erre írtam egy levelet, hogy szolgáltassa valahogy vissza a DVD-t, amit kölcsönadtam neki vagy három hete.

ô: a szünetben találkozhatnánk. nooos? :)

késôbb:

szia Sári

reméltem hogy beszélünk :/

Ezek után én megenyhültem, és írogatni kezdtünk. Állandóan azzal nyúzott, hogy miért hívtam, mert nagyon érdekli. Nagy vonalakban elmondtam neki, de nem válaszolt.

Most szakítottak a barátnőjével...

Tehetek még valamit? Mit érezhet?