Párkapcsolatban élők: hogy vészelitek át a nehezebb időszakokat?

Jelenleg elég nehéz időszakon kell keresztülmennünk a barátommal. Nagyon szeretem őt, eszemben sincs elhagyni vagy megcsalni, mert én csakis VELE akarok (újra) boldog lenni, de ez jelenleg rengeteg minden miatt nem lehetséges. Először is ott van, hogy másik városban lakik, ami bár nincs messze, de emiatt ritkán tudunk találkozni (jobb esetben hetente 1x, hétvégén). Aztán ott van a suli, mindketten egyetemre járunk. A barátom olyan típus, aki nagyon a lelkére veszi, ha valami nem megy neki a suliban, és emiatt sokszor van rossz kedve, és ez sajnos a kapcsolatunkra is befolyással van, mivel ha együtt is vagyunk, látom rajta, hogy nem felhőtlenül boldog, mert folyton a sulin jár az esze, szeretne jól teljesíteni. Plusz ráadásul nyár vége fele történt egy kis incidens a szexben, a barátom eléggé rossz állapotban volt betegség miatt, valószínűleg emiatt nem merevedett meg eléggé, teljesen ki volt bukva szegény, hiába nyugtattam. Rá 1-2 hétre újra próbálkoztunk, amikor már rendbe jött de sajnos ráparázott a dologra, amiért múltkor nem jött össze, ezért akkor sem jött össze a szex, és ha lehet még jobban ki volt bukva. Ez lehetett szeptember eleje fele, azóta párszor találkoztunk, de semmi szex nem volt, még csak semmi intim dolog sem (a rossz kedv miatt). Biztos, hogy nem csal meg, szóval nem amiatt ilyen, úgyhogy megértem, hogy átmenetileg nem kívánja velem a szexet. Viszont én meg már teljesen depressziós vagyok, rengeteget sírok itthon, amiért most így alakult a kapcsolatunk (nem veszekedtünk meg semmi, szóval nem a mi hibánkból), de tudom, hogy ha rendbe jönnének a suliban a dolgai, újra boldog lenne, de addig is úgy érzem, nem bírom tovább ilyen állapotban. Elmondhatatlanul szomorú vagyok, de azt is tudom, hogy ez ellen nem tudok mit tenni, mivel a barátom rosszkedvének okozója a sulis teljesítménye. Viszont úgy érzem, egy párkapcsolathoz hozzátartozik az intimitás is, ami nekem eszméletlenül hiányzik, de nem akarom ráerőltetni a barátomra ilyen állapotban, nehogy megint az legyen, hogy nem jön össze és ugyancsak letör lelkileg. Szegény nagyon érzékeny, és nem viselném el, ha még jobban szenvedne. Viszont nem tudom, meddig bírom ilyen idegállapotban. Van valaki hasonló helyzetben? Mit tanácsolnátok? A szakítás semmit nem oldana meg, mert szeretjük egymást, de most a körülmények miatt nem tudunk boldogok lenni. Bocsi, amiért hosszú lett.