Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem túl nagy ellentét ez? Önmegvalósítás+munka egy tartós kapcsolatért.
Egyrészt mindenhol ezt halljuk: valósítsd meg önmagad, légy önmagad, úgy élj, hogy neked jó legyen!
Másrészt meg: a boldog kapcsolatért meg kell dolgozni, hiszen a lángolás nem tart örökké, a lángolás meg átalakul valami nemesebb, tartósabb dologgá, stb.
Ez nekem ellentmondásosnak tűnik.
Pl. ha az egyik fél azzal lerendez egy kapcsolatot, hogy
"hát elmúlt a szerelem", és továbblép, az belefér az önmegvalósításba...viszont a kapcsolatért való munkába nyilván nem.
Én úgy gondolom, hogy azért van ennyi hirtelen véget érő kapcsolat, mert mindenki önmegvalósítani akar...aztán meg ott marad egyedül.
Mit gondoltok erről?
a két állítás nem zárja ki egymást szerintem, és igaz mindkettő
(mondjuk az önmegvalósítás nem azt jelenti, h úgy élj, ahogy neked jó-sarkított példa, egy antiszociálisnak az a jó, h bűnözzön, az igaui önmgevalósítás másokat szolgál-mondjuk a többi embert, mert van egy olyan munkád, ami hasznos, mert értesz hozz, jó szakember vagy bármilyen területen)
csak úgy, ahogyan te a példában írod, kicsit nyakatekerten
egy kapcsolat akkor lesz tartós, és jó, ha mindkettő meg tud valósulni kölcsönösen, addig meg lesznek rövidebb kapcsolatok...amikből tanulunk
Úgy, hogy a munka/karrier a munkahelyre való... Bevallom, karrierista vagyok... De este leveszem a kártyámat, az ingemet, és letettem a munkát... Nem érdekel onnantól kezdve...
A másikat meg úgy kell elfogadni, ahogy van... Ha horkol, akkor horkol, ha duzgár, vidítsd fel... Aki változik/változást akar, az vagy nem szeret, vagy nem önmaga...
Ennyi...
Szerintem minden a kompromisszumokról, és a kompromisszumkészségről szól. Vagyis egy párkapcsolatért mindkét félnek tennie kell, és az önmegvalósítás sem mehet mások rovására.
Van az a mondás, hogy egy ember szabadsága addig terjed, míg valaki más szabadságát nem sérti/korlátozza.
Vagyis valósítsd meg önmagad, de ne úgy, mint ha anarchia lenne.
Különben az is hülyeség, hogy "engem úgy kell elfogadni, ahogy vagyok". Szerintem egy ember képes változni a másikért.
4-es válaszoló vagyok.
Nos, a párommal szerencsére nincs ilyen problémánk. Mindkettőnk részéről működik a kompromisszumkészség. Én lemondok valamiről az ő javára, ő lemond valamiről az én javamra. Ha meg sehogysem tudunk egy kérdésben dűlőre jutni, akkor választunk közösen egy 3., mindkettőnknek tetsző megoldást. És szerintem mi csináljuk jól.
Különben ha valaki azzal válaszol, amit írtál, arról csak az derül ki, hogy ő nem képes engedni a másik kedvéért.
Volt ilyen barátom is, nem is tartott túl sokáig a kapcsolat. Én mindig kész voltam áldozatot hozni, mert úgy gondoltam, az a helyes, de hogy ő mondjon le valamiről az én kedvemért? Ugyan, ne röhögtess...
Nem tudom, azóta mi lehet vele, de elképzelem, hogy olyan lánnyal van most együtt, akit úgy rángathat, mint egy marionett bábut... Aki rajongásig imádja őt...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!