Inkább a teljesen más emberek jönnek össze, vagy a hasonlók?

egyértelmű hasonlók

indok: ha ellenkeztek, ellenkező a stílus, az nézeteltérésekhez vezethet

2 komoly kapcsolatom volt és mindkettőben eléggé különbözőek voltunk.

Mindkét barátom a tipikus " be nem áll a p@fája" típus volt és nagyon közvetlenek voltak, könnyen kötöttek barátságokat. Én inkább gyanakvó típus vagyok, nem nyílok meg mindenki előtt, még ha szimpi akkor is idő kell.

Az első kapcsolatomban a barátom inkább otthon ülős volt, én állandóan mentem. Zenei ízlés téren is elég nagy különbségek voltak.

Persze alapvetően mindkét barátommal hasonló volt az értékrendünk és elképzelésünk a világról, ezért is működött mindkettő szinte zökkenőmentesen :)

Az ellentétek izgalmasak :)

Én a párommal hasonlóak vagyunk. Az élet dolgaiban ugyanúgy gondolkodunk, egyforma céljaink vannak egymással. Viszont persze vannak olyan hobbik, érdeklődési területek, amik őt érdeklik de engem nem, illetve fordítva. De azokról is szoktunk beszélgetni, hogy megismerjük a másikat. Néha szinte kimondjuk egymás gondolatát is:) és nekem ez nem unalmas, hanem csodás :)

23/L

Tapasztalatból azt mondom, hogy a hasonlók, de nem a teljesen ugyanolyanok. Mivel mindkettőben volt már részem, és egyik sem működött (pár évig igen, de a végeredmény mindkettőben a szakítás volt).

A nagyon különböző embereknél az a gond, hogy egy ideig működik a kompromisszum, meg hogy valamennyire idomulunk a másikhoz, viszont egy idő után fárasztó lesz és inkább küzdés, harc, aminek a végén úgy érzed, már nem is rólad szól, hanem a másik hülyeségeiről.

A hasonlóknál meg teljesen ki lehet készíteni egymást, pl.: egy vitánál ha ugyanolyan makacs módon véditek a saját nézeteiteket, stb.

De lehet, hogy más szerencsésebb volt, én viszont az arany középútra szavazok, se nem túl különböző, se nem túl egyforma. Már ha létezik egyáltalán ilyen...