A barátnőm csak nagyon kedvel, mint "barátnőt", vagy jelezni próbál, hogy több is lehetne köztünk?

Fogadd el azt a wellness hétvégét és csiccsentsetek be újra. Úgy könnyebben előjön újra a téma. Csak úgy rákérdezni tényleg furcsa lenne, de egy kis alkohol ezen sokat tud segíteni. Pár pohár után mintegy viccesen meg lehet jegyezni, hogy "emlékszel, amikor a múltkor erről meg erről beszéltünk?".

A körülményei alapján szerintem is lehet, hogy hajlana rá. De csak óvatosan.

én speciel csak akkor venném megcsalásnak ha nem szállhatok be:)

25/f

Én megengedném a feleségemnek, ha szólna előtte, de nincsenek ilyen hajlamai, ami kár, mert szívesen megnézném az eseményt.

Általában azok nem tekintik ezt megcsalásnak, akik törődnek a nő igényeivel, viszont ezek a nők nem vágynak másra, hisz megkapják a párjuktól, ami kell nekik. Furcsa paradoxon, de ez van. A te férjed biztosan nem nézné jó szemmel, ha megtennéd.

Mondjuk bennem elsőnek az vetödik fel, hogy miért vagy együtt egy olyan pasival, aki nem értékel Téged eléggé? ÉS ha Te vágysz legbelül arra, hogy együtt legyél a barátnőddel, kettesben, meghitten akkor tényleg nem értem miért ragaszkodsz a házaságodhoz, h miért érdekel h megcsalode a férjed v sem, miközben nyilvánvalóan sokkal jobbat érdemelnél annál amid van. De ebbe most ne menjünk bele, csak felvetödött benem, h akkor mire is vágysz, mit is akarsz pontosan...vagy kit?!

Ha a wellnes nem jött össze...attól mondjuk még találkozhatnátok valahol kettesben. És ha felhívod őt és elmondod neki, hogy pl szeretnél vele személyesen beszélgetni, mert szükséged van rá, hogy elmondd neki a problémáidat és rögtön az első perctől kezdve kicsit intimebb, öszintébb és érzékenyebb témára tereled a hangulatot és érezteted vele, hogy ő most nagyon fontos neked, akkor szerintem akár ebből is kikerekedhet vmi. Az alkohol nyílván segít, de később rá lehet fogni pont erre, hogy nem is volt komoly, meg nem voltatok beszámíthatók stb. Szóval szerintem jobb, ha csak teszel felé finom kis gesztusokat, amik csak akkor érthetők úgymond felhívásnak, kikezdésnek ha ő partnered ebben és szintén vágyik arra, hogy együtt legyetek. ÉS az őszinte, meghitt, kicsit kétségbeesett légkör már egy jó táptalaj ehhez. Ha még néha megsimogatod, megfogod a kezét vagy megöleled és hozzábújsz és belesúgod a fülébe h köszönöd h itt van neked és h ez sokat számít neked...akkor onnantól kezdve szerintem pontosan fogod tudni az ő reakcióiból, hogy mit is akartok. Hmm?

Szerintem ez működhet...mert hát ott vagytok Ti, ketten, barátnök akik magánéleti problémákkal küzdötök és nem mellesleg van egy renses adag szeretet meg figyelem hiány is bennetek, akkor szinte biztos vagyok benne, hogy lehet vmi ... Azt mondod, hogy gátlásos...hát akkor lássa rajtad, hogy Te nem vagy az, hogy Te őszinte vagy vele és megbízol benne teljesen, és akkor tudni fogja (átlagos reakció mindenkinél), hogy ő neki sincs mitől feszengenie előtted. Legyél Te a határozottabb, de maradj meg gyengédnek, kicsit összettörtnek és látszódjon rajtad v akár el is mondhatod neki, h mire vágysz... Ezt így nehéz elmondani, de remélem érted mire gondolok. ÉS szerintem nyugodtan meg is puszilhatod éreztetve azt, hogy mondjuk egy csókra vágysz tőle (ergo hosszú ideig tartson a puszi-ölelés, és utána nézz a szemébe majd pislats a szájára meg onnan el... Ha ezeket a kis ám de jelentéssel bíró tetteket feléje irányítod abban a különleges környezetben amit megteremtesz, akkor biztos vagyok benne, hogy tudni fogod 100%osan, hogy mit akar ő....

Nem tudom érthető voltam-e... Remélem megtaláljátok a közös hangnemet és jól fog alakulni minden. Meg azt is h renbe jön a kapcsolatod...így v úgy. A férjeddel v nélküle. Sok sikert!

Szépen leírta az utolsó, viszont ez elég egyértelmű rámozdulás. Érdemes ezt az egészet több részletben "előadni". Ha egyetlen találka során csinálod mindezt, biztosan leesik neki, hogy többet akarsz, ráadásul ilyen hirtelen és még csak nem is őszintén, egyenesen. Ez rögtön védekezésre kényszerítené. Szép forgatókönyv, be is válhat, de rizikós. Pár ilyen mély beszélgetés után érdemes csak tovább lépni. Ha egyből az ajkára pillantasz meg ilyenek, az sok. Viszont ha már előzőlegesen kibeszélitek több találka során a párkapcsolati dolgaitokat, úgy könnyebb. Az alkoholt még mindig javaslom. Ha pedig úgy esetleg megtörténik, utána meg lehet beszélni, hogy nem is volt olyan rossz, a férjeitek amúgy is hanyagolnak, miért ne csináljátok többször is.

Véleményem szerint jobb, ha laza vagy, minthogy eljátszod az elkeseredettet. Jobb kedvvel is menne bele. Nem az lenne, hogy elkeseredésből egymásra fanyalodtok, hanem hogy kalandoztok. Lazaság a kulcsszó, mert úgy kockáztatod a legkevésbé a barátságot.

Ez csak az én véleményem, beválhat a fenti is, nem is mondom, hogy rossz ötlet, de légy óvatos.

A 7. hozzászóló vagyok újra, aki sok írt.

Hát az utánam szóló kommentje megijesztett, h bár sokat írtam de ezek szerint nem voltam elég érthető. Ugyan is!:

Az őszinteség a lényeg, hát végig erről írtam :O . Na de akkor tisztázzuk, nehogy már az én lelkemen száradjon ha félreértés okozója lettem...

Őszinteség nélkül, le se ülj vele beszélgetni, neki se kezdj semminek SOHA. Az elkeseredett rész volt az emészthetetlen ha jól értem. Azért írtam azt amit, mert én úgy olvastam ki a szavaiból, hogy igen is van ott a háttérben egy kis kétségbeesés is... Eleve egy ilyen kérdés feltétele is szerintem alapból sejteti, hogy kétségbeesett és vágyik vmi másra, jobbra... és nem tudom, az én szembe a kétségbeesettség állapota nem negatívum, hanem az őszinte érzelmek kicsit intenzívebb megnyilvánulása, szóval nem értem ezzel mi a problem. Az emberek, főleg a nők, akik egy kicsit is rosszabb lelki állapotban vannak, képesek elrejteni és 0ra redukálni mindenféle kétségbeesésüket, aggodalmukat, vágyaikat a saját érzelmeik beteljesítésére, kielégítésére szándékozó gondolatukat is, MERT így egyszerűbb egy olyan nő képét adni a párjuk ill a külvilág felé, ami probléma mentesnek, idillinek tűnhet...de egy idő után borul a bili, és ez most borulgat kifelé, szerintem a kérdezőnknél.

Számomra az őszinteség az az, amikor vki képes nekem atomjaira széthullani és kitárulkozni teljes valójában, kétségbeesésével, problémáival, örömeivel mindenében úgy ahogy van. De ehhez nyilván kell egy olyan társ aki ehhez megfelelő légkört és háttért biztosít. ÉS szerintem ez a lényeg. Saját tapasztalatom (nőként-nőknél), hogy minden esetben, mikor én képes vagyok kitárulkozni teljes valómmal és, képletesen a társam elé tudom helyezni az egész életemet mindenféle tabu és megjátszás meg aprólékos ám de tudatos tervezés nélkül, hogy most "ÚrIsten, ez nem e sok tőlem meg juj meg jaj majd ő megijed és akkor mi lesz", hanem csak úgy szépen tök egyszerűen, nem érdekelve, hogy mit gondol vagy érez azzal kapcsolatban amit mondok ott neki, csak adom magam és ŐSZINTÉN elmondom azt ami bennem van, azt ami vagyok...az egy leírhatatlan élmény, amit sajnos a többség nem tudja, hogy milyen. Ezt nem lehet leírni v elmagyarázni. Ha ott akkor képes vagy magadat adni, elmondani mindent ami bánt, amire vágysz és azt is ami akár tudod h hibád esetleg, akkor, egy számomra is hihetetlen és érthetetlen módon, az emberek (nők) úgy reagálnak erre, hogy leomlasztanak minden falat önmagukban és csak azt az őszinteséget mutatják feléd, amit Te is adsz. Ehhez természetesen kell egy légkör meg a tudat, hogy a megfelelő társnak tárulkozol ki, de innentől kezdve nem fog számítani az, hogy mi van abban az életedben amiben nem vagy teljes, nem fog az számítani, hogy félsz a következményektől, nem fog az számítani, hogy milyen reakcióra vársz, mert őszinték tudtok lenni egymással és csak is olyan dolgok fognak megtörténni köztetek, amit mind2en akartok, amire vágytok...

Félek attól, hogy nem vagyok érthető...de túl spilázni sem akarom. Valamiért úgy gondolom, hogy a kérdező, akinek am szánom a mondandóm, érti amit próbálok magyarázni, mert csak ő tudja, mindannyiunk közül, hogy mit is akar :)De ha nem tiszta vmi akkor kérdezz nyugodtan. Igazándiból szerintem miden emberi kapcsolatnál természetesen kéne jönni az őszinteségnek, és ezért én személy szerint igyekszem mindig ezt adni magamból és közben éreztetni a másik féllel, hogy bennem biztos pontot talált és megfelelő támogatás... legyen ez most bárki, egy idegen vagy a szerelmem, ha úgy gondolom, hogy érdemesés képes őszintének lenni akkor én is az leszek.

És igen is úgy gondolom hogy nyugodtan légy bátor, mert pont attól próbálsz megszabadulni, hogy modoros legyen az életed, hogy olyannak tettesd magad aki am nem Te vagy, ezért vele, a bnőddel legyél az aki. Egy olyan nő aki arra vágyik amit ő meg tud neked adni. Ezzel szerintem semmi baj nincsen. Kell ez a kettőség hogy őszinte vagy és törékeny, de a tudatos és bátor abból a szempontból, hogy Te igen is tudod mit akarsz, mire vágysz... mert hát Te tudod, azért tetted fel ezt a kérdést is, és azért érzel vonzalmat is a bnőd felé, mert tudod mit akarsz. Másik dolog az, hogy túlságosan próbálsz megfelelni, a férjednek meg a nagyközönségnek és ezért tetted fel ezt a kérdést is, mert tulajdonképpen, magadat kérdezed és próbálod meggyőzni, a lelkiismeretedet, hogy ez helyes-e...de Te tudod, csak még vmi plusz erő v idő kell ahhoz, hogy meg is merd tenni, valósítani a vágyaidat. Próbálj meg egyszer saját magadnak megfelelni. És lehet, sőt biztosan fogsz negatív visszajelzéseket kapni másoktól, de az a vicc, hogy nem azok a mások fogják a Te életedet leélni, és nem azok a mások fognak egyik napról a másikra a Te gondjaiddal a tükörbe nézni, hanem TE SAJÁT MAGAD. És ezért ne érdekeljenek mások véleményei. Az jó h kérdezel, meg nyitott vagy a válaszokra, de ezek csak alakítsák, formálják a bensődet, de ne ezek alapján éljed az életed, mert akkor az már nem is teljesen a Te életed, hanem egy program ami aszerint cselekszik, ahogy a világ azt elvárja. De hát azért tartasz ott ahol mert, eddig így működtél és most arra vágysz, hogy végre Te élhesd az életed.

Na szerintem elég egyértelmű voltam. Nekem,mondom ez mindig bejön és ugyan olyan tiszta érzelmeket szoktam viszont látni a másik oldalról, mint amilyeneket én közvetítek. Nekem abból a szempontból biztos könnyebb, hogy leszarom ki mit gondol, mert ez az én életem, akinek problémája van azzal, ahogy élem...az nyugodtan elmondhatja a véleményét én meghallgatom, de nem érdekel a megítélésük és a beskatulyázásuk, mert csak az dobja rám az első követ, aki végig csinálja azt amit én is. És érdekes mód, már nem 1x és nem 2x kaptam olyan visszajelzéseket, hogy az emberek irigylik azt ahogy élek, irigylik azt a kapcsolatot amiben vagyok a barátnőmmel, és mindig kiderül, hogy hát ők is erre vágynak (most eltekintve a szexuális orientációtól) mindenki a boldogságra és a teljességre vágyik... és azoknak akik igyekeznek megfelelni mindenkinek azok nem boldogok. Míg akiknek az a fontos, hogy saját maguk meg a legszűkebb környezetük boldogok legyenek azok azok is.

Szóval csak legyél őszinte és tudni fogod, hogy mit kell tenned. Minden kezdet nehéz, de ha már elkezded akkor tedd oda magad :) nem fogsz csalódni. Kívánom hogy boldog legyél, hogy megtaláld a boldogságod! Hajrá! :)