Miért vagyok képtelen párkapcsolatot kialakítani?

:(

Pedig onnan már csak sodródni kellene az árral... (és nem kiúszni a partra)

A fejedben kellene rendbe tenni a dolgokat, értem ezalatt hogy elfogadni magadat - viselkedésileg - olyannak amilyen vagy. Míg magadat nem tudod elfogadni, meg felvállalni, addig nem fog változás bekövetkezni. Azt meg nem kell lesni hogy a másiknak épp mi a jó, vagy mi az elvárása. Olyan vagy amilyen, vagy elfogad hibákkal együtt vagy nem.

Esetleg van benned pasikkal való negatív tapasztalat, vagy félsz az elköteleződéstől, esetleg valami gondolat afelé hogy a másiknak nem tetszel?

Pszichés blokk, félsz a csalódástól. Ennyiről van csak szó. Én ugyanez vagyok csak farokkal a lábam közt. De én már eléggé unom ezt, és úgy kell, úgy érdemes hozzáállni,hogy ha elzárkózól, akkor esélytelen, reménytelen vagy. Ha bevállalós vagy, ha meg tudod lépni a dolgot, akkor vagy azvan, hogy bebukod, és ugyanott vagy mintha meg sem próbálod, vagypedig nagy eséllyel kinyílik egy szebb, boldogabb, jobb jövő. Tehát végiggondolva csak nyerhetsz azon, ha nyitottabbá válsz. Azok akik nem konckáztatnak, nem is nyernek soha, egyedül magányosan pusztulnak el, állati egy nyomorult érzés. Nyomasztó. Előbb vagy utóbb rá kell hogy szánd magad, mert különben elmegy az élet melletted, úgy meg keserves helyzet meghalni, ha tudod, hogy vannak események az életben, amit megtehettél volna, de nem élted meg, nem érted el.

A másik meg az, hogy a férfiak, én is főleg elsősorban a nő külsejére kíváncsi, de persze a normálisabbja a belső tulajdonságokra is. De főleg a külső. Ha valaki nyit feléd, az több mint valószínű,hogy tetszel neki, a lelki hiányosságok meg nem annyira kibukó jelenségek egy nőnél, mint sajnos fordítva igen, a nők állandóan azt figyelgetik hogy milyen a fickó lélekben. HA nem vagy kimagaslóan görény, kényes, önző, meg külsőre attraktív vagy, akkor egyszerüen nyert ügyed kell hogy legyen, mégha keveset beszélő halk szavű, szélsőséges elveket valló, álatlában melankólikus egyén vagy akkor is.

Nagyon ismerős, amit írsz. Egy évvel vagyok fiatalabb nálad és nekem sem volt még soha senkim. Nagyon zárkózott vagyok, a fiúkkal szemben meg pláne. Pedig nagyon szeretnék nyitottabb lenni, mert én is vágynék egy párkapcsolatra, de nem megy. Egyre inkább úgy érzem, hogy ez az egész férfi-női ismerkedés dolog nem nekem való, olyan "kicsinek" érzem még magam ehhez, olyan bénának, mivel tényleg semmilyen tapasztalatom nincs ilyen téren.

És ez a megfelelés dolog is ismerős. Sokszor előfordul, hogy inkább nem mondom el a véleményem egy társalgás során, mert mi van, ha a másik pont nem úgy gondolja és akkor már kapásból ellenszenves leszek neki. Nehéz dolog ez. :(

Hogy mit tehetnél, arra sajnos - a már elhangzottakon túl - nincs ötletem. Járj minél többet társaságba, kezdj bele új hobbikba, talán az kicsit nyitottabbá tesz. Remélem, hogy hamarosan túl tudsz majd jutni ezen az akadályon! :)

24L