Én kezdeményezzek békülést a diákkori szerelmemmel, vagy maradjon ennyiben a dolog?

Első gimis koromban nagyon szerelmes voltam az egyik osztálytársamba... A visszajelzéseiből ítélve ő is belém, de mivel kis bénák voltunk még nem lett belőle semmi. Akkor ezt nyíltan meg sem beszéltük, hanem pár évvel később véletlen találkoztunk. Nekem akkor már férjem és gyerekem volt és neki is komoly kapcsolata. Akkor szóba került a gimis kori dolog és hát kihúzta belőlem, hogy igen én akkor szerelmes voltam belé. Ő nem mondta ki egyértelműen, hogy ő is belém, de azt mondta lett volna esélye a dolognak. Ez a beszélgetés kissé félrement, azt mondta még most sem késő bepótolni, stb stb... Kisebb flört kerekedett ebből, de csak sms-ben semmi komoly... Régebbi közös ismerőseinknek ő ezt elmesélte, amiért én rettenetesen kiakadtam és írtam neki egy olyan levelet, ami nyomdafestéket nem tűrt, de tényleg nagyon ocsmányra és sértőre sikeredett... Mert gyerekesen viselkedett, ez csak egy kis flört volt, de még annak is nagyon gyenge, erre ő veszélybe sodorja a házasságomat, meg kitudja mit gondolnak majd rólam... Ő visszaírt amit én olvasatlanul töröltem. Aztán egyszer megint véletlenül találkoztunk és a férjem meg a kislányom előtt kezdett el velem ordibálni meg minden. Szóval azóta nem beszélünk, össze se futottunk, viszont szarrá romboltuk azt a jó emléket ami a gimi után megmaradt. Nem szeretném ha ez örökre így maradna. Természetesen semmit nem akarok tőle, csak újra úgy gondolni rá mint az incidens előtt. Gondoltam legközelebb dobok egy like-ot a facebookon az egyik képhez amin a kisfia van. Persze ismerősök se vagyunk. Nevetséges van vagy 20 közös ismerősünk, de mi nem ismerjük egymást. Szerintetek ki volt a hibás és kinek kéne kezdeni békülni?