Normális, hogyha én a szerelemtől biztonságérzetet várok?

Ahogyan beszélek az emberekkel, meg olvasgatok, mindenhol azt látom, hogy a szerelem a szenvedélyről, a vágyról, a lángolásról szól. De én nem igazán erre vágyom. Én egyszerűen arra, hogy legyen valaki, akit szeretek, aki viszont szeret, és akivel biztonságban érzem magam. Nekem többet jelentene feküdni mellette és átölelni, és érezni, hogy ott van velem, mint egy vad szeretkezés. Normális ez? Mások nem ezt várják a szerelemtől. Mert mindenki azt mondja, hogy az feltölt energiával, feltüzel, aktívvá teszi az embert, de engem meg éppen megnyugtatna, lehűtene. Normális ez így? Eddig egy kapcsolatom volt, de ott sem jutottunk tovább pettingig, és ha visszagondolok, akkor nem is azok voltak a legszebb perceink, amikor örömöt okoztunk egymásnak, hanem amikor átöleltük egymást, és éreztük a másik szívdobogását. Pedig őt igazán szerelemből szerettem, és nem kényszerből volt a petting sem, vártunk eleget, és élveztem is, de mégsem azok a legjobb emlékek, mert ott nem volt meg az a fajta biztonásgérzetem. Sokkal jobban szerettem, amikor utána meztelenül összebújtunk, a karjaiban lehettem és néztük egymást. Normális ez így? Más érez így?

Előre is köszönöm a válaszokat!