Nem látom a szerelemtől? A párom nem érzem, hogy szeret igazán!

Súlyos eset a lány. Szerintem ez a depresszió kezdeti szakasza. Belül durva konfliktusai lehetnek önmagával, a külsejével, úgy érezheti, hogy értéktelen. A szexet valószínűleg sose élvezte, csak tagadta.

Nem tudom, mennyit ér meg neked ez a "kapcsolat", de én azt mondom, hogy ebből te nem fogod tudni kirángatni. Ahogy mondod: kevés leszel neki. Megpróbálhatod, de nem könnyű. Az ilyeneknek orvosi segítség kéne, de ez nem megy, csak önszántukból...

átérzema helyzetetdet....

Attol tartok az én kapcsolatom is ezirányba van...., és semmit sem tudok ellene tenni, pedig mi "csak" 3 hónapja járunk.

De már most érzem, hogy valami nincsne rendben velünk, és ha felhozom énis a témát egyből hiszti van...:(

Rem komikban kapsz vmi használhatót, ami talánnekem is segítségemre lesz...18/F

Azért írtam, amit írtam, mert én is átéltem egy ilyen kapcsolatot. Egyszerűen nincs az az odafigyelés és gondoskodás, ami hatna egy ilyen lányra. A baj nem veled van, hanem a lánnyal, aki képtelen szeretni önmagát.

Ha eleinte nem ilyen volt, és szerette is magát, akkor érdemes kutatni, hogy nem-e valami történés hatására változott meg a hangulata, esetleg gyógyszer/fogamzásgátló miatt?

De többnyire az ilyen lányoknál ez a helyzet: belül nem szereti magát, konfliktusai vannak az életben szinte mindennel és mindenkivel. De ettől még vágyik a szeretetre, mondhatni függ tőle, függ attól, hogy szeressék, ez aztán mindenki irányába egy megfelelési kényszerrel párosul. A megfelelést persze tehernek érzi és olyan dolgokat tekint elvárásnak, amit a hétköznapi ember teljesen normálisnak tekint az életben (pl ha az iskolában vizsgázni kell, vagy tanulni, azt egy átlag diák megérti, de ő úgy véli, hogy a tanár kiszúrta őt és elvárásait egyedül rá vetíti pl). A megfelelési kényszer idővel oda vezet, hogy semminek nem tud örülni, a szerelmét sem igazi valójában látja, hanem őt is egy olyan személynek tekinti, akinek meg kell felelni. Ilyenkor jönnek azok, hogy sír, ha nem tetszik neked egy ruhája, sír ha szólsz neki, hogy hogy szeretnél szeretkezni, rosszul érzi magát, ha egy lány ismerősödről beszélsz, mert azt hiszi, az a lány ismerős is jobb nála és biztos meg fogod csalni. A megfelelési kényszer persze ráveszi, hogy ezeket a dolgokat eleinte takargassa, mivel azt hiszi, hogy ha megfelel neked 100%-ban, akkor fogod őt szeretni. A szeretetért mindent megtesz eleinte, ezért tűnik olyan kedvesnek és megnyerőnek. Aztán amikor belefárad a magával vívott harcba, akkor kibukik belőle minden, de tényleg minden egyszerre! Depresszióba zuhan, néha tud nevetni, de inkább maga alatt van, egy idő után már találkozni se akar se veled, se senkivel, mert tehernek érzi az embereket (a vélt elvárások miatt).

Szóval ha nálatok ez a helyzet, akkor nagy óvatosságra intelek, mert a barátnőd beteg. És bármilyen odafigyelés nem fogja tudni meggyógyítani, ehhez pszichoterápiára van szükség, ami egyfelől orvost igényel, másfelől a lány saját teljesítményét, a saját képességeit, hogy önbizalmat tudjon kovácsolni valamiből.

Elég nehéz úgy mondani bármit, hogy csak a te szemszögedből látjuk. Marad a találgatás (de ez így félrevezető lehet, te is tudod).

A lány mit mond: észrevette magán a változást? Ha észrevette, ő minek tulajdonítja? Érte valami trauma, veszteség mostanában? Miért költözött hozzád anno(szerelemből, praktikussági okokból stb.)?

Írtad, hogy van, amikor majd kicsattan a jókedvtől, de ez egyre ritkább. Ez véletlenszerűen jön, vagy tudod eseményekhez kötni?

A rosszkedv mellett ingerült is? Szeretne ő egyáltalán változtatni a mindennapjain, a hangulatain?

Szerintem is az lenne a jó, ha elmenne pszichológushoz, ha másért nem is, önismeret-fejlesztés miatt: Ha eljut odáig, és van kórképe (disztímiát tudok elképzelni nála, ez a depresszió legenyhébb válfaja), ott úgyis kiderül.

Ami még segíthet: Magne B6. Kicsit segít a feszültség-szabályozásban, nyugtató hatása van az idegrendszerre stresszes időszakban is. De fontos, hogy ez csak a tüneteket enyhíti (ahogy minden "rendes", vényköteles hangulatjavító, antidepresszán is), a kiváltó okokat nem szünteti meg, azon neki kell dolgoznia.

Megmondom neked őszintén, én akkor viselkedtem ugyanilyen sírósan, hisztérikusan az egyik exemmel, amikor rájöttem, hogy nem szeretem és soha nem is voltam belé szerelmes, és ez iszonyatosan frusztrált. Minden szarba belekötöttem, visítva veszekedtem vele mindenfélén, utáltam azt is, ha megcsókol, a szexről nem is beszélve, szabályosan undorodtam. Mondjuk én legalább megmondtam neki az őszintén, mi a helyzet és így mindketten jól jártunk. Ja és én is ilyenekre hárítottam, hogy sokat betegeskedem és durva mostanában az egyetem...

Bocs, ha nem tetszett.

Végül mi lett? Ha mégnem késő ezt kérdezném.

😅