Külföldre megy, kétségbe vagyok esve, ti mit tennétek?

Tehát ha jól olvasom, másfél évig kellene távkapcsolatban élnetek. Ha úgy érzed ennyit nem bírsz ki, akkor nem érdemled meg a barátodat. Ráadásul havi 4 napot itthon is lenne!

Mások több évet is végigcsinálnak így egy majdani jobb élet reményében. Van akinek sikerül, van akinek nem. A kapcsolat mindenképpen meg fog változni, nem az együttléten, hanem a beszélgetéseken lesz a hangsúly. Újra előjön az izgatott készülődés a találkozások előtt, a liftező gyomor mikor meglátod, a viszontlátás öröme stb. Rosszabb esetben eltávolodtok és vége lesz a kapcsolatotoknak. Ez mindenképpen egy jó próbatétel, ha átmentek akkor jó eséllyel együtt is fogtok maradni.

Az én kapcsolatom speciel ráment, a "barátom" az igényeivel nem tudta megvárni a találkozásunkat és máshol csillapította. Mire kiköltöztem hozzá, már minden csak egyre rosszabb lett. Szóval pasi ugrott, én maradtam külföldön. Azóta megtaláltam életem szerelmét akivel boldogok vagyunk és most várjuk első babánkat! :-)

Én 9 hónapig éltem távkapcsolatban úgy hogy a 9 hónap alatt csak kétszer tudott hazajönni. Ja! és se telefon, se internet nem volt, így a kapcsolat köztünk egy utcai telefon volt. Kibírtuk.

Te is ki fogod bírni. Legalább a tanulásra fordítod minden energiádat, és ott van a skype, facebook minden ahol napi szinten dumálhatok. Havi 4 napot meg együtt lesztek. Nem olyan vészes. A párod legalább igyekszik haladni,és ha ezt úgy tudja megoldani hogy külföldön dolgozzon akkor ez van. Hidd el, neki sem lesz könnyű.. Önzőség volt a részedről megfenyegetni szakítással..

Ha eurot kap, akkor valahol a közelben, Európában fog dolgozni. Ez azt jelenti, hogy nem sok idő és nem is túl sok pénz meglátogatni. Ha ő havonta hazajön, félidőben te menj ki hozzá egy hosszú hétvégére! Amikor meg itthon vagy, dolgozz továbbra is, így nem tűnik fel annyira a hiánya.

Átérzem a helyzeted, az én barátom is úgy néz ki, nemsokára kimegy Németországba. Engem pontosan az nyugtat meg, hogy másfél óra alatt ki tudok hozzá érni, és fapadossal kb. 10 ezerből meg lehet fordulni, ez pedig még a magyar fizetések mellett sem olyan veszélyes.

Aztán ki tudja, lehet az is, hogy nem jön be neki a munka és két hónap múlva már itthon lesz. Emiatt ne rúgd fel a kapcsolatot :)

Én mindenképp támogatnám hogy kijusson és jól keressen ne legyenek nehézségek az életében. Kevesen kapnak ilyen nagy lehetőséget. Én 2 évet éltem úgy távkapcsolatban hogy egy hónapban egy hétvégére találkoztunk még is kibírtam és egyre jobban szerettem. Külföldön is van net nem szakadna meg a kapcsolat tartás. Ráadásul ha befejezed a sulit és kivisz magához neked is sokkal jobb munka jutna mint itt m.o.n

Másfél év kevés ár a gondtalan (pénzügyekre nézve) élethez én inkább kibírnám minthogy hátralevő életünkben számoljuk a forintokat és napról napra éljünk és az is nagy dilemma legyen hogy merjünk e gyereket vállalni van e rá elég pénz

Nagylány vagy már! Hagynám a sulit a fenébe és költöznék vele. Megtanulnám a nyelvet és elmennék ott suliba. 2000euróból egy nagyobb lakást fizetve is mindenféle egzisztenciális probléma nélkül el lehet külföldön "tengődni". Ha beszéled a nyelvet és értesz valamihez te is tudsz dolgozni, a kettőtök béréből pedig remekül megalapozhatnátok az életeteket.

Ha egyetemista vagy akkor csúsztass egy évet. Megteheted. Akár arra is hivatkozhatsz, hogy azért tetted, hogy külföldön nyelvet tanulj. Ha valami "csúcsegyetemen" vagy előfordul hogy van testvériskolájuk az adott országban (ehhez mondjuk mák kell). Akkor megpróbálhatod átkérni magad oda (jó sok papírmunka és némi szempilla rebegtetés itt-ott).

A szegénység romantikája elég gyorsan odavész majd mikor minden nap feszült és ideges az ember, mert nem becsülik meg és nem tudja, hogy lesz holnap. Azt pedig, hogy a suli végén jobb lesz felejtheted. Ez egy kemény ország!

Légy találékony, de ne gyáva. Ha kell a pasi és megérdemli kövesd, segítsd légy mellette. Jobb életetek lesz. Ha halasztasz lesz egy éved hogy rágyere erre. Ha úgy látod utána még mindig hazajöhetsz és befejezheted az egészet.