Lányok, volt már nektek olyan, hogy egy fiút elsőre elutasítottatok, idők múlva, később meg mégis összejöttetek vele? Történhet ilyen?

Még az is eszembe jutott, hogy hátha csak a viselkedésedet utasítja vissza, a közeledésed módját. Én sokszor megcsinálom, hogy azt visszautasítom, ahogyan közeledik. De attól még a fiú tetszik. Csak az nem, ahogy pillanatnyilag megnyilvánult. Vagy csak éppen mással voltam elfoglalva, és akkor nem voltam nyitott rá.

Érdemes tisztázni az ilyet. Felnőtt korban könnyebb.:)

Na, látod például gyerekkori, fiatalkori zavarból eredő félreértéseket helyre lehet hozni később, felnőtt korban, amikor az ember már bátrabb, tájékozottabb a lelki dolgokban, és kiderülhet, hogy valami félreértés, félszegség vagy zavarérzés miatt nem jöttetek korábban össze.

Kedves utolsó.

Hogy érted pontosan h mással voltál elfoglalva?

Az h nem voltál nyitott rá az a viselkedéseden ismeglátszott?

Azért kérdezem mert hasonlóan vagyok mint a kérdező.

"Hogy érted pontosan h mással voltál elfoglalva? "

Mittomén, tanulás, lakáscsere, adósságrendezés, munkaügyek, élet megalapozása. A szerelmi ügyek egy hab az élet tortáján. Nos, amikor tortám sincs, akkor nyilván azon vagyok, hogy az legyen, és csak utána jöhet a hab. Más szavakkal: amikor túlélési harcot folytatok, akkor nem vagyok szerelmi hangulatban. Amikor veszélyben a lakhatásom, akkor nem fogok fiúzni. Ha nincs mit adnom, nincs mit felmutatnom, akkor nem tudok mit vinni a kapcsolatba sem anyagilag, sem érzelmileg, sem közérzetileg, és akkor ezt szégyellem is, és elbújdoklok, hogy megoldjam a dolgokat, és csak utána mutatkozom "a terepen".:)