Mi a véleményetek arról, ha egy férj elhagyja a feleségét és a gyerekét egy másik nőért?

Hogy egy undorító alak.

Legalaább a gyerekért megpróbálhatná...

Ha nem jon ossze, akkor válljanak el, de jóban, és látogatós viszony azért legyen. Elsosorban a gyerek miatt.

Szerintem. 18/l

Én is ugyanezt tettem, nagyon szégyelltem magam és mindenki engem utált. Én voltam a p@raszt aki lelépett egy kis k.rvával, az elhagyott feleség meg a szegény áldozat. Azóta újra megnősültem, 10 éve boldog házasságban élek, eszem ágában sincs félrekaccsintgatni -- az exem meg azóta se talált olyan férfit, akit ne üldözött volna el... "Kicsit" veszekedős a drágám... Persze ezt anno senki nem vette figyelembe, csak én voltam a hibás mindenért. Hát, ma meg lehet nézni, hogy melyikünk hogyan él.

Mi ebből a tanulság? Nem minden az, aminek látszik.

13-assal nagyon is egyetértek!

Mindennek meg van az oka!

Mint elvált szülők gyermeke írok... szerintem a gyerek itt nem lényeges tényező. Mármint persze fontos, de mi neki a legjobb? Ha a szülei nem ölik egymást, megkap minden szeretet és törődést, és mindenki boldog.

Ez egy fos házasságban nem valósul meg. Vagyis tök fölösleges nem elválni a gyerek miatt, sőt szerintem gyerekre nézve kifejezetten káros.

Én apám is lelépett annó egy másik nő miatt, mert szerelmes lett. Hát van ilyen, persze anya nagyon szomorú volt, de nem volt hajtépés, meg hiszti, meg balhézás. Teljesen nyugodtan - amennyire lehetett - és békésen elrendezték az egészet. Most neki is van új élettársa, már nagyon régóta. (apám spec egy pénzsóher kvát fogott ki, aki miután rájött, hogy faterról nem sok pénzt fog legombolni és nem mellette teljesedik be a karrierje, lelépett egy vezérigazgatóval hirtelen jött "szerelem" miatt, de ez már más kérdés)

Nem bánom, hogy elváltak a szüleim, mert együtt úgysem lettek volna boldogok, de az új életükben azok. Engem is ugyanúgy szerettek.

Így ezen formájában, ha egy férfi elhagyja a feleségét, azzal nincs problémám, mert lehet mindent korrektül csinálni, és nem kell benne ragadni egy rossz házasságban.

De a megcsalást, mint olyat, egy undorító, aljas, mocsok dolognak tartom, a szeretőkkel az élen (akiknek szerintem szintén nincs lényegi szerepük ebben a történetben, mert nem kötelező velük lenni) így ha el akarsz válni, válj el, de tisztességesen és ne a feleségre mutogass, hogy ő a köcsög és ő tehet mindenről ezért nyugodtan félredugsz.

kedves,drága,tisztelt,lázadozó hölgyek,nők,lányok,csajok.

nem kell úgy csinálni mint ha ilyen helyzet forditva még soha nem történt volna.az egy dolog hogy lehet van itt most olyan aki mindent megtett a családjáért és a gonosz férj lelépett,de könyörgöm,egyre több az gyereket egyedül nevelő apuka is,nem kell itt álszenteskedni!

viszont lényeg a lényeg:a férfiak SZEMETEK! :D

Nemrégiben beszélgettem egy férjjel, aki szintén egy új nőért lépett ki a megromlott házasságából. Elmondta, hogy kisgyerekkel nagyon nehéz lépni, akármilyen rossz is az a házasság, ha nem jött volna az új szerelem, neki bizony nem lett volna ereje megtenni.

Azóta elvette az új szerelmét, most várják a második közös gyermeküket. A volt feleség nagyon korrektül, higgadtan fogadta, jó a kapcsolatuk, és azóta már neki is lett új párja.

Én nőként éltem meg ezt, és hiába tudtam, hogy a házasságom romokban hever, hiába mondogattam, hogy váljunk, nem volt erőm konkrét lépéseket tenni, amíg nem jött egy új kapcsolat az életembe. A megszokás nagy úr, a biztos rosszból kilépni a bizonytalanba, főleg ha gyerek is van...

Persze az lenne a legkorrektebb, ha csak válás után kezdene mindenki új kapcsolatba, de a gyakorlatban ez nem így működik. Egyrészt tényleg nagyon nehéz meghozni a végső elhatározást, másrészt ha pont a megromlott házasság romjain bukkan fel az új szerelem, akkor senkinek nem lenne ereje azt mondani, hogy várjunk egy-két évet, amíg lezajlik a válás, és majd innen folytatjuk...