Zavarjon-e a korábbi párkapcsolatainak "mennyisége"?

8as, légy rá büszke, de azt hiszem, majd ha oda jutsz, akkor egy cseppet sem fog mindez érdekelni. Vagy lehet hogy fog, csak nem úgy, ahogy most gondolod.

Mindegy, én is fogok tudni min mosolyogni.

"A szingli erkölcs szerintem meghatározza a kapcsolati erkölcsöt is. "

Jól mondtad: szerinted. De erre csak annyit, hogy nem mindenki érez, gondolkodik így. Hogy miért? Mert az emberek nem gondolkodnak egyformán. Ezt nem felfogni, nem érteni a lehető legegyszerűbb dolog, a lehető legegyszerűbb emberek sajátossága.

Egyedülállóként és párban élni nem ugyanaz. Bőven vannak, akik előbbi állapotban megengednek olyan dolgot maguknak, amit utóbbiban már nem. Aki étteremben tud például kulturáltan, késsel, villával étkezni, lazán eszik otthon kézzel-lábbal is, ha egyedül van. Nem ugyanolyan ruhában megy valaki rock koncertre, mint az öltözködési protokollt előíró munkahelyére, mert tisztában van a szabályokkal és el is fogadja azt.

14es: példákat lehet milliót felsorakoztatni. Az erkölcs az akkor is erkölcs marad. Nem zárja ki, hogy nem lesz példás háziasszony, és nem is azt mondom, hogy ne próbálja meg a kérdező. De bélyeg marad számára mindaddig, amíg a nő nem bizonyít. És ki tudja? lehet, hogy egy élet is kevés lesz a bizonyításra.

Most mondhatnám én is azt, hogy aki éjjelente gyilkol, és nőket erőszakol meg, az előbb utóbb a saját családtagjait is megöli. Van erre millió példa, mindannyian máshogy értelmezzük.

Személyes tapasztalatom az, hogy csupán egy ember által/kedvéért senki sem fog hatalmasat változtatni az előző életvitelén. Volt már sok párom, mindenek x nője előttem. Évekig csinálták ezt, és bizony bele is buktak. Mind. Kivétel nélkül. Kisebbfajta csoda kell a "megtéréshez".

A nők ezért szoktak mindig egy elfogadható mennyiséget mondani, hogy ne tartsák őket ribinek.

10 év alatt 20 pasi nem sok, az félévente egy. Nem hetente egy!

"De bélyeg marad számára mindaddig, amíg a nő nem bizonyít. És ki tudja? lehet, hogy egy élet is kevés lesz a bizonyításra. "

A bélyeget egyes egyedül te rakod rá, és csak rajtad múlik, mi elég a "bizonyításra". Ha úgy döntesz, hogy semmi, akkor semmi nem lesz elég.

A gyilkolásról pedig: ott vannak a katonák például, vagy azok, akik anno a háborúban megjárták a harcteret. Szépen hazamennek és lemészárolják a családjukat? Lehet, hogy van ilyen, de nem ez a jellemző. Jelen példában a gyilkosságnak is megvan a helye (bár én nem vagyok háborúpárti). Akiket te felhoztál példának, nem egészségesek lelkileg, talán még szellemileg sem.

Én sosem voltam háborúban, forradalomban, de önvédelemből képes lennék ölni, ez azonban nem jelenti azt, hogy más helyzetekben gyilkolászni fogok, mert úgy tartja úri kedvem. Ugyanígy vannak dolgok, amelyek egyedülállóként megengedettek, párkapcsolatban viszont kizárt dolog, erkölcstelennek tartanám.

Mikor értitek már meg végre, hogy valaki nem attól lesz jó az ágyban, ha sokat kefélt! A kettőnek semmi köze egymáshoz. Például a mostani barátomnak sok nője volt, mégis mikor lefeküdtünk, számomra olyan béna volt, hogy az nemigaz! Mert nekem más a jó, mások vagyunk, nem gombnyomásra működünk. Úgyhogy ezt a tapasztaltbaromságot felejtsétek el végre!

Amúgy meg kérdező: valaki nagyon jól írta, hogy a zavarás nem döntés kérdése. Ha zavar, akkor beszélgess vele erről.

Üdv.