Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Elhidegülés. A párom nem...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Elhidegülés. A párom nem hajlandó tudomásul venni. Mit lehet tenni?

Figyelt kérdés

22 évesek vagyunk, 3 éve élünk együtt.

Nagyon sok problémánk volt, mindenből sikerült kikecmeregni de sajnos hagyott nyomot a kapcsolatunkon.


Nem járunk el sehova.

(A tűzijátékra sikerült kirángatnom a párom, úgy terveztem lesz sétálás, tortaevés, mindenféle.

Természetesen annyi lett hogy kivánszorogtunk a tűzijátékot megnézni, majd a vége előtt 5 perccel hazajöttünk hogy megelőzzük a tömeget, és végig húzta az orrát)


Gyakorlatilag semmi romantika nincs a kapcsolatunkban, a szex is kezd unalmas lenni.

Hiába próbálok beújítani, egyszerűen ő nem rugalmas.

Már kezdem unni a próbálkozást, kevés vagyok ehhez egyedül... elhagyni, felszarvazni nem szeretném, mert egyébként egy nagyon jó emberről beszélünk.

Sosem csalna meg - tulajdonképpen nélkülem sem megy el sehová-, jó apuka lesz, nem iszik, cigizik, stb. és az sem elhanyagolható hogy anyagilag kezdünk talpra állni.

Sokáig betegeskedtem, nem tudtam dolgozni és szó nélkül eltartott (rajta kívül senki nem támogat).


Hogyan tudnám egy kicsit fellendíteni a kapcsolatot?

Néha már egyszerűen úgy érzem hogy kiszaladok az ajtón, és beleugrok az első férfi karjaiba.

Amit pláne nem értek, hogy miért nem jut eszébe magától hogy nem ártana megtartani.

Nem mondom hogy egy topmodell vagyok, de bőven lennének udvarlóim (és vannak is akik próbálnak hülyíteni, csak persze elküldöm őket)...


2012. aug. 25. 11:49
 1/6 A kérdező kommentje:
Bocsánat ha kicsit zagyva lett, csak eléggé felzaklat a dolog néha :)
2012. aug. 25. 11:50
 2/6 anonim ***** válasza:

Szerintem fiatal vagy még ahhoz, hogy a "jó ember, meg jó apuka lesz" elég indok legyen a maradáshoz, ha egyszer nem vagy boldog mellette, hiányérzeted van.


Ha egy 30-as nő lennél, még megérteném, de 22 éves vagy, ami azt jelenti, hogy 19 éves korod óta vele élsz, honnan tudod, hogy nem találnál mást, aki szintén jó ember, szintén jó apajelölt, de még mellette jól is éreznéd magad vele?


Én első lépésként a komoly beszélgetést javaslom, ez az alapja mindennek egy párkapcsolatban. Nem feltétlenül törődnék bele ebbe a helyzetbe 22 évesen.

2012. aug. 25. 11:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 A kérdező kommentje:

Köszönöm válaszod!

Igen, fiatal vagyok de beteg - valószínűleg autoimmunos, még nem sikerült kideríteni.

Ő elfogad így is.

A családom hátat fordított nekem mert mertem elköltözni tőlük (sajnos benéz náluk egy kis pszichés probléma), ő az egyetlen aki mellettem van.

Egyébként sem tudnék hova menni, ilyen betegséggel az anyagi hátterem sem biztosított.

Tehát garantáltan hozzá vagyok szögezve :)

Egyébként szeretjük még egymást, csak valahogy nagyon mélypontn vagyunk :(

2012. aug. 25. 11:58
 4/6 anonim ***** válasza:

Egyetértek az első válaszolóval. Nem ő az egyetlen jó ember, az egyetlen olyan, aki nem iszik, nem dohányzik és aki jó apa lenne. Szép dolog, hogy eltartott egy ideig, de ez nem elég indok arra, hogy kitarts mellette életed végéig attól függetlenül, hogy hogyan viselkedik veled.

Ha te még mindig szeretnél neki esélyt adni, akkor konkrétan meg kell neki mondanod, hogy el fogod hagyni ha nem változtat a hozzáállásán. Kerek-perec mondd ki. Ha ettől nem lesz jobb, netán rosszabbá válik a helyzet, akkor pedig ne félj lépni. Vagy így tervezed a házaséletet is? Jó apa lenne, szeretné a gyerekeket, de veled továbbra is így bánna? Ha erre vágysz, akkor maradj csak mellette...

2012. aug. 25. 12:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 anonim ***** válasza:

Na ezt a kérdést kerestem:D


Én szint úgy,így vagyok csak annyi külömbséggel,hogy nekem nincs kedvem menni vele sehova.Nálunk a szex sem működött soha,tehát már ez is minusz pontos.

Én is ezzel takarozóm,hogy milyen jó ember,nem iszik,nem dorogizik,dolgozik rendesen a pénzét oda adja nekem azt csinálok vele amit akarok.De valami még is hiányzik,talán a szerelmes,a szenvedély.


Tudod az a baj velünk,hogy gyengék vagyunk lépni,és mindig találunk kifogást arra,hogy miért is nem lépünk tovább.Én abban biztos vagyok,hogy nekem kell egy bizonyos dolog ami beteszi nálam a lantot,vagy véletlenül jön valaki aki elcsavarja a fejem,és újra nőnek érezhetem magam,én nem akarom ezt,de ezeknek a dolgoknak nem lehet parancsolni.Biztos vagyok benne,hogy te is így leszel mert a boldogság a boldogtalansággal szemben nagyon nagy dolog.


Ha gondolod beszélgethetünk.

2012. aug. 25. 12:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 anonim ***** válasza:
Szerintem egy normális kapcsolatban elég alap, hogy a másik fél betegség, vagy munkanélküliség esetén is kiáll melletted és eltart. Szép is lenne, ha azt mondaná, hogy oké, lakj máshol.. gondolj bele. Úgyhogy emiatt ne legyen lelkiismeret furdalásod, nekem egy kicsit úgy jött le, hogy azt hiszed, hogy tartozol neki, pedig nem. Fiatal vagy, ahhoz képest régóta is vagytok együtt, ezek a kapcsolatok statisztikailag előbb vagy utóbb tönkre szoktak menni. Semmi kötelezettséged nincs, úgy lépj minél előbb, mert ez így minden, csak nem közös élet.
2012. aug. 25. 22:27
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!