Volt feleségek! Ha van feszültség köztetek és az új asszony között (konkrétan nem akarjátok tudomásul venni, hogy létezik) segítene-e, ha az új feleség kezdeményezne valamilyen szintű kommunikációt?

Nem voltam még házas gy el se válhattam

Kicsit hasonló példát írok, az egyik exem új barátnője akart velem barátkozni, én egyáltalán nem örültem dolognak, mert akárhogy is váltunk el akkor is bennem volt az, hogy most vele éli át azokat a dolgokat amiket előtte velem.

Én helyedben nem kezdeményeznék, nem tudhatod, hogy a volt feleség mit érez, lehet hogy haragszik rá még ha te nem is tehetsz a válásról és csak még idegesebb lenne ha jó pofiznál neki.

A párod hozza el a gyerekeket de ne hozzátok, hanem vigye el őket fagyizni, állatkertbe, de úgy hogy te ne legyél ott és idővel a gyerekek is elfogják fogadni a helyzetet majd veled is megbarátkoznak.

Ha te szeretted el a férjet a volt feleségtől, akkor ne csodálkozz ez nem fog változni. Ez esetben fogadd el, hogy ez ezzel jár, és eszedbe se jusson közelíteni a volt feleség felé.

Ha nem te szeretted el hanem csak később kerültél képbe, akkor arról lehet szó, hogy a volt feleség még szereti a volt férjét. Ez esetben sem jó közelíteni. Amit az első írt, hogy a gyerekes programoknál ne legyél jelen, az jó ötlet. Néha te is kibírsz egy-egy napot a férjed nélkül. Tudomásul kell venned, hogy úgy mentél hozzá, hogy voltak gyerekei és neked ehhez alkalmazkodnod kell. Ha az asszonynak alakul majd egy új, komoly kapcsolata akkor úgyis megenyhül.

Én elváltam és nagyon bírom a volt férjem új feleségét. Örülök neki, mert tudom, hogy szereti a lányomat, nem csak azért mert ad neki csajos dolgokat, de látom, hogy amikor megöleli akkor szívből teszi, volt már olyan, hogy én nem tudtam menni a suliba érte és ő ment el helyettem, megy velük nyaralni stb. Persze hozzá kell tenni, hogy nálunk nem harmadik fél miatt volt válás.

A leírtak alapján szerintem ennél a nőnél semmi változás nem lenne, talán még ronthatnál is a helyzeten. Mégpedig a gyerekeket "árulnád el" kicsit. Elmagyarázom mért látom így:

Gyerekként voltam ilyen szituban! Szüleim ovis koromban elváltak. Kicsi voltam, akkor nem láttam át miért. De anyám eztán évekig szidta apámat (mármint ahogy róla beszélt), és a nőjét. Olyat is emlegetett sokszor, hogy miatta hagyott itt minket (anya, én, tesóm) az apám.

Utáltam hallgatni, de ez volt, el kellett hallgatni.

Apám mindig elvitt 1-2 hetenként hétvégére.

Mindig jól éreztem ott magam! Apámmal is, a nőjével is, és a későbbi gyerekeikkel is! Ott nem azt kellett hallgatni, hogy anyám ilyen meg olyan... Nem is beszéltek nagyon róla. A nője gyakran csinált klassz kézműves dolgokat, nagyon bírtam. Később én magam is csináltam otthon. Anyámnak tetszett... persze nem tudta kitől tanultam... Otthon sose mondtam milyen jól éreztem magam, csak unottan válaszoltam anyám kérdéslistájára, mert mindenre kíváncsi volt...

Hát mit mondjak, nem szívesen lettem volna úgy apáméknál, hogy anyám is látja milyen vagyok ott...

Anyám semmit sem változott volna, ha "a nő" felkeresi. Felnőtt koromra meg én is megismertem anyám jó-rossz tulajdonságait, és nem vagyok én olyan biztos abban, hogy apám a nő miatt ment volna el...

Anyám+apám ott szúrta el, hogy nem kellett volna megszülessek, míg egymásban nem biztosak. A többi minden következmény... egyáltalán nem természetes, de egy ilyen aktuális és ex barátkozás nem segített volna semmit nálunk.