Volt feleségek! Ha van feszültség köztetek és az új asszony között (konkrétan nem akarjátok tudomásul venni, hogy létezik) segítene-e, ha az új feleség kezdeményezne valamilyen szintű kommunikációt?

Nekem a párom exe azt sem engedi meg, hogy a lakás elé menjek, amikor megyünk a kislányért. Így inkább lehozza az utcára. Én is úgy érzem, hogy ez kicsit túlzás, mert utána meg azt hallgatjuk, hogy nem akarja, hogy egy idegen nő vigyázzon a lányára (de a szomszéd néni persze nem idegen). De arra nem veszi a fáradtságot, hogy megpróbáljon megismerni. Én úgy érzem, nem az én dolgom nyitni. Ha kedves lennék vele, és próbálnék közeledni, talán még inkább utálna.

Pont ebben a hónapban töltöm a 15-öt, van egy hugom,Ő 9 éves. Apa kilépett a családból és új felesége lett.Nekünk megmondta, hogy neki így jó és ezt fogadjuk el, a felesége pedig szeret minket ezért szeressük őt mi is. Mi anyuval maradtunk. Az új feleség és anyu nem beszélnek. Amikor apunál vagyunk, elviseljük a nőt, bár ő csak akkor próbál úgy tenni mintha érdekelnénk ha apa is látja, különben hiába negédeskedik mi érezzük, hogy csak útban vagyunk,nem kedvel minket hiába szinészkedik. Kellett vagy 1 év mire ezeket kitapasztaltuk, kihallgattunk, olykor véletlenül is hallottunk beszélgetéseket amik bizonyították hogy apu felesége nem bír minket(mondjuk éreztük is) Apu miatt mi is szinészkedünk, mert ő vak és nem lát semmit és nem akarjuk, hogy rossz legyen neki.A hugommal úgy teszünk, mintha minden rendben lenne. Hagyjuk, hogy megöleljen a csaj, ha kér adunk még puszit is. Voltunk 1 hetet velük a Balcsin. Ha közelebb akart volna hozzánk kerülni most alkalma lett volna, de sajnos még a reggeli teánk elkészítésekor is azt éreztette, terhére vagyunk.Rengeteget kritizál minket de nem egyenesen hanem anyura kenve,hogy rosszul nevel minket.Hát szerintem ha a válásig jó anya volt akkor utána is az. Anyuval mindig őszinték voltunk, magunktól beszámolunk neki és ha kell még ő vigasztal mineket.Eleinte biztatott hogy szóljunk apunak, de sajnos apa nem hajlandó elfogadni semmi olyat amit ő nem akar észrevenni. Hagytuk, hagyjuk, szinészkedünk,mert így megússzuk a lelkiterrort. Anyu is tudja, hogy megjátszuk magunkat,mert elmondtam neki.Hugi még nem tudja olyan jól megfogalmazni ezeket, de én a szinészkedésben is segítek neki.Utána meg jókat röhögünk a csaj játékain. Mi már pillantásokból is értjük egymást, tudjuk ha apu bejön a szobába akkor Kata (új nő) nyálat cserél és nem köp hanem ömleng,anyáskodik. Csak az a szar, hogy otthon anyukánknak nagyon nehéz. Apu fizet rendesen csak ez kevés ha minden más anyura marad. Én próbálok neki segíteni, de én is csak egy vékony lányka vagyok és mondjuk emelgetni én sem tudok,pedig azért jó sok dolog van ami férfit igényel.Anyu már elfogadta azt ami történt, de úgy látom hogy megtört és biztos nem fog új kapcsolatot kialakitani pedig nagyon csinos, kedves nő,jelentkezők is vannak(hiába titkolja).Apu pedig időnként megjegyzi, hogy igazán szerezhetne már valakit magának. Gondolom neki könnyebb lenne. De a lényeg, Anyu soha nem fog az új nővel barátkozni, az új nő pedig soha nem fog minket szeretni, maximum elviselni. Ez így leírva brutál és brutál volt erre rájönni is,de nekünk -hiába mondja apu- az lett volna jó ha ők nem mennek szét.Soha nem hallottam veszekedést és mikor faggatóztam az okokról mindig az derült ki hogy beleuntak a hétköznapokba. Én bár tudom fiatal vagyok, úgy érzem az elmúl 3 évben nagyon gyorsan felnőttem.Azt látom, hogy lehet vannak családok ahol áldás a válás de nálunk három ember lelkibékéje és családi élete ment rá a negyedik boldogságára. Ja, az még fontos ám, hogy mindennek tetejére apám nem is boldog.Legallábbis én nyomát sem látom rajta boldogságnak csak papucsnak használják. De hát mindig azt mondja,hogy neki így jó és komolyan mondom nem merem megkérdezni, hogy az miért nem fontos hogy nekünk mi jó? Egyet tdok én és a hugom imádjuk anyut is és aput is. Anyu és Apu imád minket.Kata nem csak le van szarva, de soha nem fog szeretni, az a világ legnagyobb hazugsága volna.Ha felnövök soha nem megyek férjhez. és aput visszavárjuk mindketten a hugival(őt egyébként sokkal de sokkal jobban megviselik a láthatások,mert még nem mindent ért meg csak a kényszernek enged) Sajnos mikor a hugi tavaly karácsonykor megírta a Jézuskának hogy aput szeretné vissza, akkor anyu nagyon komolyan elbeszélgetett velünk és megmondta hogy ő nem fogadná vissza aput akkor se ha az vissza akarna jönni. Nagyon sokat sírtunk és még biztos fogunk is de a felnőtteket ez nem nagyon érdekli.Megpróbálom megjegyezni hogy mennyire fontos az hogy kitől lesz gyerekünk, mert ha a másik egyszer beleun és lelép akkor az nem csak neke fog fájni hanem a gyerekemnek is. Azt hiszem inkáb gyeerekem sem lesz nem csak férjem.