Titeket zavarna ha egy pasinak 27 évesen nincs jogsija?

en 26 eves vagyok, engem sem erdekelnek s kocsik (sem a foci), jogsim sincs es nem is tervezem hogy legyen

anyagi hatterem megvan hozza, sot meg apam is csesztet evek ota hogy megajandekoz 1 kocsival, csak vizsgazzak le, egyszeruen nem erdekel, meg a csaladi autoban sem ultem volan moge ennyi idosen

#30

Skydive:

Ha figyelmesen olvastad volna, észrevetted volna, hogy nem rólad írtam (pl.: hol írtam, hogy minden 25 körülinek az apja vett autót??). Légy szíves ne adj olyat a számba, amit nem írtam!

Egy pillanatra sem állítottam rossz fénybe az autós társadalmat. Ha jobban átfutod, itt nem a jogsi mellett, vagy ellen agitálok. A kérdező nem azt kérdezte, hogy "szerintetek hasznos a jogsi?". Más a téma.

Ezek után, ha végigfutod még egyszer a hozzászólásom, szerintem világos, hogy mit akartam mondani.

Ha esetleg megsértve érzed magad, bocsánat.

#32

Azon akadtam fent, hogy egyáltalán megemlítetted, hogy a 20 éves ficsúr kocsit kap az apjától és ettől férfias lesz. Itt egyáltalán nem erről van szó, hanem arról, hogy egy 27 éves férfi még vezetni sem tud, pedig már meg lenne a lehetősége rá. Nem is a saját kocsi a lényeg, csak a lehetőség, hogy ha akármi van, akkor kéznél legyen a jogosítvány. Elhiszem, hogy ennek hiánya picit zavaró lehet.

#doktorrossz

Te is félreértetted a kérdést. Olvasd az előző válaszom.

Én leszarom, hogy ez zavarja-e a nőket. (Normális nőt nem zavarja. Ha meg nem tetszik, el lehet menni.) Nekem nem kell se jogosítvány, se kocsi. Nem fogom más birkák elvárásai miatt beszerezni ezeket. (Főleg nem ebben az országban.)

19/f

Bár már régi kérdés, de kedves kérdező, én maximálisan megértelek és engem is kezd nagyon zavarni, hogy a párom 3 év után sem akar jogosítványt..

(kapna autót, és ki is fizetné neki a család , akik folyton noszogassák, hogy csinálja már meg, de nem akarja).

Amíg nem kezdtük el a babaprojektet, addig nem zavart de most már nagyon kezd idegesíteni, mivel már szinte óvodásnak érzem magunkat a családban, mert minket mindig cipelni kell ugye ide-oda családi rendezvényekre stb.

Ezért mindig másokra vagyunk utalva.

Ha kellene valami bútor vagy olyan dolog amit nem lehet elhozni gyalogosan , akkor ugye azt már nem tudjuk megoldani, ezért valamelyik szülőnek vagy nagyszülőnek kell szólni. (és hozzáteszem 30 felettiek vagyunk)

Ha nyaralni megyünk , akkor mindig nézni kell hogy akkor most a szállás közel legyen a buszmegállóhoz, vasúti pályaudvarhoz stb stb, de olcsó is legyen, de erdős, eldugott részre, helyre már nem tudunk elmenni, mert akkor oda cipelni kellene a bőröndöket, ezért szinte nem is megyünk soha sehova.

Számtalanszor volt már rá példa, hogy azért nem mentünk el valahova mert akkor úristen oda nem jár busz, ha jár akkor is kilómétereket kellett volna gyalogolni , hogy adott helyre odaérjünk , és ezért megint mi történik?: maradunk otthon, vagy elmegyünk sétálni a városba , mindig ugyanazokra a helyekre.

vagy pl. most itt a Covid helyzet, ha el kell utazni szülőkhöz akkor kedvezőbb lenne ha fél óra alatt odaérnénk a másfél helyett(busz) , illetve jó lenne mostanában főleg, elkerülni a tömegközlekedést.

Ha kisbaba lesz, akkor százszor kényelmesebb őt berakni a kocsiba és lemenni a szülőkhöz , nagyszülőkhöz, nyaralni stb , mint felrakni a vonatra vagy buszra.

Ha orvoshoz kell vinni a gyereket, mert belázasodik, akkor kellemesebb nem a buszra várni a lázas gyerekkel, vagy taxira költeni , hanem ott lenne az autó.

Ha még nincs gyerek és terhes leszek, akkor is kellemesebb lenne nem gyalogosan mászkálni vizsgálatokra , ide-oda , hanem biztonságban tudhatnám magam, hogy a párom szépen elvisz.

Ha majd nagyobb lesz a gyermek és edzésre , ide -oda kell vinni a város különböző pontjaira , plusz bevásárolni, plusz intézkedni erre-arra , akkor szinte órákat lehet megspórolni egy autóval, ami valljuk be azért nem utolsó szempont.

Na mármost én nő létemre kell , hogy elkezdjek vezetni , pedig utálok , rettegek a vezetéstől, de nekem kell megcsinálni, mert a párom férfi létére nem akar vezetni.

Sokszor nyugtatom, meg csitítgatom magam, hogy nem baj, meg ha ennyire nem akar, akkor inkább ne is vezessen, de bevállalom, lehet nem vagyok kedves meg önző vagyok, de bennem is van egy olyan érzés, hogy szép most ez is az én feladatom lesz a sok más mellett (házimunka, főzés, később gyermekről való gondoskodás, egy nyaralás megszervezése stb stb.) amíg a párom általában munka után hazajön és játszik , gémel a haverokkal.

Hát nem tudom..kövezzetek meg érte, de ez engem is zavar amióta babát tervezünk és valahol egyet értek a kérdezővel.

Nyilván elhagyni nem fogom a párom emiatt, de sajnos ki kell jelentsem, hogy emiatt én is kevésbé érzem magam nőnek mellette, és valószínűleg kevésbé fogom őt férfinak érezni, amikor majd nagy pocakkal nekem kell magamat elvinni szülni..

Hát ez van...