Szerintetek lehet probléma a kapcsolatunkban az, hogy a barátnőm nem tud főzni?

Utolsó: én sem tudok, de a gyerekért megtanulok.

A másikról meg annyit, hogy a gyereket a nő szüli. Feleségnek nem való?

Ez engem sosem hatott meg, mert még egyedül is vállalnék gyereket!

Pont én szoktam írni, hogy (manapság) már csak az a fickó való apának is (szóval "házasságra", együttélésre) aki vmennyire házias is (besegít).

22-es:

amikor már megszülted a gyereket, késő lesz megtanulni.

marhára szerencsésnek kell lenned, hogy legyen időd kíséreletezni a gyerek mellett, esetleg egy teljesen elszúrt kaja helyett egy másikat megcsinálni.

én sokat segítek a házimunkában, de ha a feleségem nem tudna/akarna főzni, és a többi házimunkát sem tudná/akarná megcsinálni, tuti nem vettem volna feleségül.

egyedül meg ne vállalj gyereket, egy gyereknek kell apa is.

"én sokat segítek a házimunkában, de ha a feleségem nem tudna/akarna főzni, és a többi házimunkát sem tudná/akarná megcsinálni, tuti nem vettem volna feleségül."

Majd a gyerek előtt gyakorlok, megtanulom a bébiételek készítését.:)

(Ha nagyobb lesz pedig az apja is főzhet neki, ahogy most is a párom főz).

Ha pedig egyedül nevelem- nem kérdés, hogy én fogok, ugyebár.

Az, hogy kit "veszel" feleségül nem zavar- mert én nem igazán vágyom házasságra, sőt. Esküvőnk valószínűleg nem is lesz.

"egyedül meg ne vállalj gyereket, egy gyereknek kell apa is."

Ha nem találtam volna számomra alkalmas apajelöltet, bizony, egyedül vállalnám. Nem ragaszkodnék makacsul mindenáron az apához- de találtam, pont olyat, aki kiegészít (házimunkában is: én takarítok, ő főz, például).

"Ha nem találtam volna számomra alkalmas apajelöltet, bizony, egyedül vállalnám."

Azért mondjuk egy ilyen, óvodai/iskolai szituációba is gondolj bele, amikor megkérdezik a többiek a gyerekedtől, hogy hogy hívják az apukáját. Szénné fogják cikizni, amikor kiderül, hogy nincs apja.

Egyébként egzisztenciálisan megengedhetném magamnak, hogy egyedül szüljek- szóval, nekem ezzel tud többet "adni", hogy megosztjuk a házimunkát. Tényleg egyenlően, mivel számomra fontos a munkám is. :)

De szerencsére (eddig) nagyszerűen működik, mivel ő sem egy "házitündért" keresett. :)

"Azért mondjuk egy ilyen, óvodai/iskolai szituációba is gondolj bele, amikor megkérdezik a többiek a gyerekedtől, hogy hogy hívják az apukáját. Szénné fogják cikizni, amikor kiderül, hogy nincs apja."

Ez nem elég indok- mellesleg, már jóval toleránsabbak (több családot ismerek, ilyeneket).

Én meg azt nem értem, amikor ezért nem válik a nő. Erre hivatkozva. Apuka otthon "elviselhetetlen", maradandó lelki károkat okoz a gyereknek- hát, akkor inkább a "cikizés".

Persze, egyik sem jó!

Mellesleg én rugalmas vagyok, írtam, hogy nem szülök egyedül, ha van alkalmas társ. :)

"mellesleg, már jóval toleránsabbak"

Alábecsülöd a csoportban tobzodó kisgyerekek gonoszságát.

Nézd, nagyon jól ismerem őket, de akkor sem elég indok számomra, szóval hagyjuk. :) Mellesleg- engem sem hatott meg soha senki "cikizése", (= számomra esetleg elég értelemmel nem bíró társadalmi normák).

Viszont megvan a számomra jó indok (írtam): egy csodás, aranyos, házias fiút, akit igyekszem is megbecsülni. :)