Van egy barátom, mindketten közel vagyunk a 18-hoz, most vagyunk fél éve együtt. A probléma pedig az, hogy eddig már volt egy "holtpont" a kapcsolatunkban, azt megbeszéltük elég rendesen, de most megint nem stimmel valami. Mégis mit csináljak?

Hogyan lehetne helyrehozni?

Egy suliba járunk, és heti 7 óránk van együtt. Este is szoktunk néha beszélni, egyébként pedig fél órára lakunk egymástól, együtt járunk suliba is.

Mikor elkezdődött a kapcsolat, már akkor is egy picit paráztam, hogy ez majd milyen lesz, hogy minden nap.. meg minden. De nem rossz, legalábbis nem volt az. Azt hiszem, mostmár viszont ez mindkettőnknek túl sok, de ugyanakkor imádok vele lenni..

Mostanába túl sokszor van az, hogy mintha csak én feszegetném, hogy akkor most mikor is találkozunk hétvégén.. Hisz azért egy randi marhára nem ér fel egy sulis "bármivel". Viszont nincs ideje, azt mondja, és elvileg ez igaz is, mégis azt gondolom, hogy valamire akar időt az ember... végül találkozunk is, de vhol meg kipróbálnám, mi lenne ha én nem is kezdeményezném.

Apró dolgokon is vannak viták. Mostanában iszonyatosan hiú lettem, (igazából lehet, h régebben is, csak most még durvább) erre se igazán tudok megoldást, túl sokat tökölök a hajammal, állandóan.. meg a smink, meg minden. Ezt én megértem, h neki kiábrándító lehet :S én is utálom ezt magamba.

De ugyanakkor ebben maximalista vagyok, és nem tudom elviselni, ha szarul nézek ki, mikor vele vagyok.. természetesen így is szeret, tudom,.. de mégis.

Azt hiszi, h elégedetlen vagyok, pedig nem vagyok az, csak tényyleg nagyon jó vele lenni, többek között azért, mert a családi háttér se olyan, amilyennek igazából lennie kéne...

Már nem mosolyogva megyünk egymás felé, mintha már nem lenne az a lángolás. Ismerem azt a bizonyos érmét, de mondjuk 17 évesen is normális, hogy legyen egy kapcsolatba két oldala az érmének? Én szeretem őt, és nem akarom elveszíteni, volt már egy hatalmas szerelmi csalódásom, amiből elég nehezen másztam ki. :S :( Nem tudom, ez most hogy viselne meg... és nem vígasztalna, hogy "jobb így".

Szóval nem tudom, hogy kéne visszaszerezni azt a valamit a szemébe, ahogy régen nézett rám. Belémszeretett, 1 hét ismerettség után, és engem is teljesen elcsábított.. 4-5 hónapig megvolt ez az állandó szerelem, most mi történt?

Azt is érzem,hogy talán ,mivel kinyíltam előtte, szinte alig van olyan, amit nem tud még rólam, elveszítettem volna a "titokzatosságomat", vagy nem tudom, h mondjam.. de vhogy ebben se találom a középutat, mennyire kéne titokzatosnak lennem a kapcsolatban? Szerintem fontos ez is, hogy mindig legyen valami, ami miatt még imádja a férfi a barátnőjét. Valami, ami megfogja, most meg már rendesen összeszoktunk...

Szóval légyszi segítsetek, számítok a válaszokra :S :( Előre is köszi.