Miért mindig a vidámabb embereket (akik próbálnak pozitívan gondolkodni) érik a legnagyobb csalódások?

"Még én sem csalódtam életemben "

Miért? Miért nem csalódtál még?

7es vagyok. Érdekes, hogy a szerelmet egyből a csalódásokkal asszociálód kedves hozzászóló. A szerelem vagy épp pusztán a nagyon szeretés nem egyelő azzal, hogy bízunk is a partnerben. A bizalmat ki kell érdemelni. Persze vannak emberek, akik bizalmába nem oly nehéz beférkőzni, de hát ezeket hívjuk naivaknak és ők valóban át fognak élni egy pár csalódást az életük során, de ez is csak egy típusa a számtalan emberi viselkedéseknek.

Én pontosan tisztában vagyok vele, hogy mit várhatok el a munkatársaimtól, haverjaimtól, barátaimtól, családtagjaimtól vagy épp az aktuális páromtól. És inkább lejjebb adom a mércét, mint feljebb, így pedig megadom az esélyt az említett kellemes csalódásoknak. Ez pedig igazán üdítő érzés tud lenni, mikor meglepnek valamivel, ami oly váratlan számomra.

És még egyszer leírom, hogy az egót elengedni és a másik fejével megtanulni érezni, gondolkozni sok problémának elejét veheti. Így ha meg is csalnak ( direkt használom ezt az egészen szélsőséges típust), nem csalódást fogsz érezni, hanem bűntudatot. Hogy a partnered más vállán keresett olyasmit, amit tőled nem kapott meg, márpedig megkaphatta volna, hiszen mi másért lett volna veled. Az élet a legbecsesebb tanítómester. Az érez csalódást, aki a saját sebei nyaldosásával van elfoglalva és önző módon nem bírja elengedni azt a gondolatot, hogy őt most hátba szúrták és vesszen a férgese. Miért tette ezt velem? stb.

Persze vannak egész érdekes esetei az élethelyzeteknek, amikor a villám onnan érkezik, ahonnan soha nem számítana rá az ember, de akkor is iparkodni kell nem az önző végét elkapni a dolognak és úgy hamarabb meglesz a megnyugvás és az előtte lévő hosszú agónia csekélyebb, enyhébb lesz.

Teljesen világos számomra a mondanivalód, de ti magatok írtátok le a lényeget a csalódásról ami számomra ellentmondásos.

„Nincs olyan inga, amelyik csak egy irányban leng ki! Ha a sors nagy örömöket hozott, elhozza a nagy szenvedéseket is. Persze lehet apró örömök és pirinyó csalódások között is élni... De érdemes?”

Popper Péter