Lányok ti adtok esélyt egy "magányos farkas" típusú srácnak? (Többi lent)

Én próbálkoztam már pár ilyen srácnál. Végén rájöttem, hogy legértelmetlenebb dolog a világon.

Többek közt azért, mert semmit nem tudnak és semmit sem akarnak nyújtani neked. Mivel a kis burkában él, sajátos világnézete lesz, teljesen meg lesz győződve arról, hogy ő sokkal jobb a többieknél, csak mert ő nem a tömeg és nem sodródik és nem olyan, mint mások.

Ezzel csak az a gond, hogy a "mindenki más" közel sem mind ugyanaz, és egy rétege igen is ezerszer vonzóbb társaság és jobb, mint az övé. Például egy kedves, intelligens, barátságos és nyitott, életvidám srác társasága sokkal jobb, mint egy ilyené.

Persze először én is azt hittem, hogy akkora különleges krapekok, hogy majd nekem lesz türelmem megtörni a védőpajzsukat (évek alatt sem sikerült, pedig elég türelmes vagyok) mert a szerelem vagy az az álomkép amit kergettem elvakított...

De kijózanodva rájöttem, hogy az ilyen emberekre max tiniként áldoz az ember energiát, mert tényleg totálisan fölösleges foglalkozni velük. Nem akarnak tőled semmit, mert ők sem tudják miért, nem is fog semmi változni, és amúgy sem tudják lekezelni az emberi kapcsolatokat, szóval kb életképtelenek, ami a kapcsolatokat illeti.

Röviden, nem, én többet nem próbálkozom ilyen srácoknál, meghagyom őket a tinilányoknak, akik még elhiszik, hogy majd megváltozik. Én maradok a nyitott, barátságos embereknél, akkor is, ha nem olyan jóképű, de legalább nem egy szenvedés a kapcsolatunk minden perce. (akár baráti akár szerelmi)

21L

Én is hasonló cipőben járok/jártam.

Sokáig e-maileztem egy sráccal (neten kívül csak a köszönésig, meg pár szóig jutottunk el), aztán arra gondoltam, hogy elhívom randizni. Először örült, meg minden, de aztán hirtelen megváltozott a véleménye, írta, hogy inkább ne erőltessük a dolgot (talán ezt túlságosan is hosszan kifejtette). Gondoltam oké, hát ha van valakije, akkor legyen vele boldog, sokáig nem írtam neki.

Aztán ő írt nekem, beszélgettünk pár szót, talán flörtöltünk is, de semmi komolyabb. Majd elmondta egy számára régen feldolgozatlan és tragédiába torkolló szerelem történetét, ami miatt nem akar kapcsolatot. Én megértő típus vagyok, lassan közelebb éreztem magam hozzá. Aztán egy nagyon fura időszak következett, nem tudtam (vagy nem tudtuk), hogy igazából mit is akarunk egymástól, de gondoltam, ha akar valamit, akkor, majd most ő fog elhívni, én már megpróbáltam. De nem hívott, vagyis csak utalgatott. Végül megelégeltem ezt a se ez, se az dolgot és megint elhívtam én (csak úgy finoman), de megint hirtelen meghátrált.

Az egyik kommentelő itt feltette a kérdést, hogy szereted-e, amire én is csak annyit válaszolnék, hogy nemtudom. Kíváncsi lennék rá, megpróbálhatnánk, még úgyis fiatalok vagyunk. Sosem voltam még igazán szerelmes (de szerintem rá is érek még), meg még csak az a "lekötöm magam" tipus se vagyok, de szeretem tudni, hogy kivel hányadán állok.

Sokat gondolkodok rajta, hogy vajon most kivel van a baj, vagy van-e baj egyáltalán és hogy hogyan lehetne a srác problémáin segíteni, de nem jutok semmire.

Ő sem az a forever alone, vagy kocka típus, vannak haverjai, eljár edzeni, okos, de a csajokkal (mondjuk megértem) fenntartásai vannak.

Tehát nem vagy egyedül :)