Fiúk! Van barátnőtök, hogy ismerkedtetek meg vele, mennyi ideig tart! Tartott, és hány évsek vagytok?

Hú hát én és a barátnőm 2 hónapja vagyunk együtt és elég kalandos volt ez az egész :D Iskolában ismerkedtünk meg, és hát legelőször tavaly találkoztunk, bár akkor nekem annyira még nem tűnt fel, de én már akkor tetszettem neki. Minden héten, mikor lementem ebédelni, ő szolgált fel nekem, és mint utólag megtudtam, mindig várta, hogy lemenjek, és felszolgálhasson, bár ekkor még mással járt. Aztán ebben a tanévben, amit most zártunk le, bekerült az én osztályomba. Emlékszem, első nap, mikor bementem az osztályba, ahogy minden évben, először köszöntem a barátoknak, aztán szétnéztem, és megnéztem az új diákokat, és hát akkor megláttam :) Nekem nagyon tetszett, és szimpatikus is volt, viszont nagyon magányosan és egyedül ült, úgyhogy mivel amúgy se volt társasága, csak úgy odamentem köszönni, és üdvözölni az osztályban. Nem sokat szólt hozzám, de mint később megtudtam, rögtön felismert, és nem mert megszólalni a hirtelen sokktól, csak bólogatni :D Pár nappal később, mikor szakmai órákra mentünk, megint egyedül ült, szóval leültem mellé elméletre. Eleinte nem beszéltünk sokat, aztán első szakmai órán bevállaltam, hogy a párja leszek, és így kezdtünk el beszélgetni, és együtt töltöttünk hetente 1 napot. Aztán kölcsönösen megkerestük egymást facebookon, de nem mertük bejelölni egymást, és akkor láttam meg, hogy van vkie, szóval inkább nem is közeledtem, elfogadtam, hogy csak barátok vagyunk, de nem tudtam, hogy én így tetszem neki. Aztán ahogy egyre többet megtudott rólam, megtudta, hogy nekem még nem volt barátnőm, stb, és egyszer meséltem neki, hogy találkoztam egy lánnyal, akit kiderült hogy nem személyesen, de látásból ismer, meg hallott róla pletykákat. A lány kihasznált, de nem akartam elhinni a haveroknak, aztán végül e miatt kezdtem el beszélgetni vele facen, és ő segített ráébreszteni, hogy csak kihasznált. Onnantól kezdve folyton csúnyán nézett rá, de mindig azt mondta, azért, mert utálja ha valaki kihasznál másokat :) Később bemutatta bnőit, hogy esetleg velük összejön-e, de nem sikerült. Év végére viszont már kezdtek kiderülni dolgok...Megtudtam, hogy az akkori pasijával nincsenek is olyan jóba, mint ahogy azt eddig nekem elmesélte...Azt is elmondta, hogy már sokszor akarta dobni, de mindig megsajnálta, és hogy igazából neki tetszik vki más, és nem tudja mit tegyen. Nekem meg idő közbe felbukkant egy lány, akivel már össze is jött egy randi, de megtudtam, hogy az a vki, akibe beleszeretett, én vagyok, úgyhogy lemondtam a randimat, és inkább elkezdtem vele beszélgetni. A végén végleg kidobta a pasit, aki bevallotta, hogy csak kihasználta... Aztán végül elhívtam, hogy akkor egyszer menjünk el suli után vmerre. Azért mertem elhívni, mert azt hittem célozgat valamire, és kiderült, hogy egyáltalán nem, és hogy ő is meglepődött rajta. 1 héttel rá, májusban, szerdán találkoztunk, és vittem neki virágot, ami teljesen lesokkolta, és teljesen szégyenlős volt, a szemembe se mert nézni :) Sajnos az alap programot elmosta a vihar, de a végén leültünk egy kis fedett padra egy parkban, ahol egy hosszas beszélgetés végén erőt vettem magamon, és megcsókoltam :) Azóta a viharos tavaszi nap óta vagyunk együtt, és nagyon szeretem őt. Ezek után azt kell mondjam, hogy szerintem semmi sem lehetetlen, főleg a szerelemben nem :) Én 17 vagyok, ő 18