Teljesen kiakasztott! Jogosan? A ti agyatok is ledobta volna az ékszíjat?

Előre is köszönöm annak, aki végigolvassa...

Szóval az utóbbi négy hétben egy hetet se tudtam együtt tölteni a barátommal mert gyakorlaton, dolgozni, és horgászni volt. Az együtt töltött idő alatt nem volt semmi vitánk, jól éreztük magunkat. Viszont ha nincs itt, akkor alig merem hívni, utálja ha telefonálni "kell", nem lehet vele rendesen beszélgetni és mindenért hisztizik, soha semmi nem jó amit csinálok. Kifejtem, mi borított ki most...

Horgászni vannak, és esténként szoktunk beszélni 10 percet. Ő soha nem keres 11nél előbb, én meg nem szeretem hívni, mert mindig nyűgnek érzem magam. Nem értem, hogy miért nem tudunk normálisan beszélgetni telefonban, miért kell mindig balhézni ha hívom, miért sajnál tőlem ennyi időt. Ez megadja az alaphangulatom, kedvem sincs beszélgetni me folyton azt érzem hogy megy tönkre a fenébe az egész, négy hét alatt kezd kifújni egy 10hónapos kapcsolat... Mindegy.

Tegnap megkért, hogy várjam meg míg hív. Éjfélig ültem a gép fölött, azán ruhástul elaludtam a kanapén és 3kor keltem fel, még ment a tévé. Nem hívott. Nagyon megsértett, de nem írtam neki sms-t, elmentem aludni, majd megbeszéljük. Reggel 10kor elértem, és mondta, hogy majd kicsit később visszahív. "Kicsit" később, hat órakor volt szives felhívni na de nem ám miattam, hanem mert sürgősen segítségre volt szüksége a melójához (110 oldalnyi adatot be kell gépelnem holnapig, elmenni a lakására és a laptopján lévő adatokhoz hozzáadni majd e-mailben elküldeni). Én épp a barátaimmal voltam, de egyből rohannom kellett haza emiatt. Kérdeztem, hogy csak emiatt hívott-e, mire mondta hogy igen. Jól van, nem vettem fel, de azért megjegyeztem kedves hangon, hogy aggódtam érte hajnalban mert eddig mindig hívott, ha azt mondta. Mire nekiállt basszusozni, hogy álmos volt és nem igaz, hogy nem bírom ki két napig, hogy ne beszéljünk.Én felkaptam a vizet, mondtam neki,hogy neki se került volna 10mp-nél többe írni egy sms-t hogy ne várjak rá, mire jött a kontra, hogy dehát miért nem feküdtem le. Szóval ő megígér valamit, amit nem tart be és én amiatt szívok aztán még neki áll feljebb! Iszonyú ideges lettem, hogy csak akkor képes hívni ha kell valami, és annyit se nyög ki, hogy bocsi. Ismétlen, nem baj, ha nem beszélünk. De szerintem az a minimum, hogy szólok a páromnak hogy ne várjon rám.

Igazából rohadtul kezd elegem lenni ebből az egészből, tökéletesen leszarva érzem magam, fogalmam sincs benne mi játszódik le, mi a fene baja van. Nem szeret már? Miért kell mindg lehordani a sárga földig? Nem a csicskája vagyok, akinek joga van ugrálni ahogy ő fütyül, amúgy meg kussoljon. Tényleg ekkora kín beszélni velem, vagy megmondani, hogy álmos, majd holnap? SMSekre se válaszol soha csak ha olyat írok, hogy neki intéztem valamit. Kihasználva érzem magam, és úgy érzem szép lassan tönkremegy a kapcsolatunk mert ő egy szalmaszálat se hajlandó keresztbe tenni.

Jól látom, jogos, hogy elegem van? Már túl vagyok az idegességen, már kezd nem érdekelni és érzéketlenná válok a dologra, és ez nagy baj :(

((Azt még hozzá kell tennem h alapból sem romantikus, soha nem mondja hogy fontos vagyok, sokszor nem is érzem, ezért se tudom, hogy most mi van... Nem értem mit miért csinál, el vagyok keseredve. Vitát nem szeretek vele kezdeményezni, mert soha nem ismeri be hogy jogos a szívfájdalmam, mindig én vagyok a hülye hisztis liba. Pedig égre-földre megesküszöm, hogy nálam kevés toleránsabb ember van, és ő ISZONYAT nehéz természet, más már rég kiadta volna az útját. De kezd elég lenni a konfliktus kerülésből, unom.)