Túl sokat agyalok? Vagy tényleg kellene megoldást találnom?

Kérem akinek van egy kis ideje adjon tanácsot, mástól most nem tudok segítséget kérni.Írtam ki már kérdést de alig kaptam választ.:(

17 éves leszek. A barátommal lassan kilenc hónapja leszek együtt. Sajnos pánikbeteg vagyok, ami egycsaládi bonyodalom miatt alakult ki.

Alapjáva véve egy kdves lány vagyok, mindenkinek segítek, és emiatt nagyon szeretnek. Ahogy telt múlt az idő a kapcsolatunkba egyre több minden esett rosszul, ami "hisztizésként" jött ki rajtam. A barátom elmondta, hogy már nem meri elmondani nekem, ha hibázom, hanem inkább megvárja míg lecsillapodom, de ugyanúgy szeret, és ez látszik is rajta.

A találkozásból már fél éve adódtak gondok. Egy iskolába járunk, így minden szünetben együttvagyunk általában, és szombatonként is, de ennyi. Megmondtam neki, hogy nekem a szünetek kevesek, és kell 1-2 óra találka kettesben. NAgy nehezen és sokadik kérésre, de változtatott. Bár így is volt, hogy előbb hazament, stb.

Elérkezett a nyár, heti 2x találkozunk,kb 7-9 órára. Megígérte, hogy minde nap fogunk sétálni(a pánikbetegség miatt, hogy kimozdítson). A melegre hivatkozva egy ideig lefújta, azóta se lett semmi.Akkor mondtam neki, hogy nekem heti HÁROM találka kellene, és harmadik nap nem egész napra csak egy-két órára elég, ha sétálunk. A probléma, hogy Ő nem szeret sétálni. Mondtam, hogy akkor csak beszélgessünk, vagyvalami, ha kell kimegyek a szomszéd városba, ahol lakik(7 perc vonat út plusz fél óra gyaloglás). Többször jött spontán ötletem, hogy mi lenne ha xy óra múlva kimennék hozzá, állomásra, de lefújta. A többi napon általában gépezik egész nap. Mivel igényem van rá ezért reggel és este beszélgetünk chaten, 5-6 órát, de ott a játék miatt ritkán ír vissza, és gy idő után meghal a téma. HA találkozunk minden a legnagyobb rendben, imádjuk egymást és érzem is rajta.

Viszont attól félek, hogy a sok hisztim a rovására megy a dolognak, viszont nekem ez KEVÉS. Mit tegyek, hogy ne hisztisnek tűnjek, hanem normálisnak?Mármint, értitek:D Nem akarom elveszíteni és a valóságban tényleg minden rendben, nagyon szeret mások is mondták, de nem akarom hogy a sok hisztim miatt megunjon.

(volt olyan is, mikor nála voltam, és mondjuk csókolóztunk, és elnevett magát mert ment a tv és ott volt valami vicces, vagy pl csókolózunk kinyitom a szemem és látom, hogy a tv-t nézte közbe, és mondta, hogycsak most nyitotta kia szemét a végén. Mondtam neki, hogy ezek rosszul esnek és bocsánatot is kért. Mit tegyk, hogy jobb legyek?)

Bocsánat, hosszú lett!