Megbocsátható a hazugság?

Számomra nem mentség, ha valaki azért hazudik, hogy nekem jó legyen.

Azon, hogyan tálalsz dolgokat nagyon sok múlik. Egy egyszerű példa:

Szerinted híztam?

Úgy nézel ki mint egy tehén.

Szerinted híztam?

Tény, hogy magadra szedtél pár kilót, ha gondolod, elmehetnénk futni együtt.

Én nem azért teszek fel kérdéseket, hogy a hiúságom legyezgessem, hanem mert őszinte véleményt várok, de kulturált formában.

A te esetedben biztos nem ilyen egyszerű a kérdés. Ha mélyebbre akarok ásni, tegyük fel a párom azt mondja, hogy a szülei meghaltak. Évek múlva kiderül, hogy nagyon is élnek, csak teszem azt, alkoholisták.

Nem mondta el, mert nem akarta, hogy elítéljem. Nem ítéltem volna el, értékeltem volna az őszinteségét, segítettem volna, ha tudok.

A kegyes hazugságnak sincsen értelme, hacsak nem egy meglepetésbuli áll a háttérben.

Véleményem szerint mindenki megérdemel egy második esélyt. :) Beszélgessetek róla, és csak aztán mérlegeld a kapcsolatotokat!

Jó, tudom, ez most hogyan hangzott, de tényleg így gondolom. Ne hozz olyan döntést, amit a végén megbánsz! :)

De ha tényleg szereted, nem kéne olyanokra gondolnod, hogy nem bocsátasz meg neki. Akár csak feltételesen. Ezt nem rosszindulatból mondom, nem akarlak megbántani. :)