Szerintetek nehéz lenne ez alapján társat találnom?

Amióta az eszemet tudom egy társat szeretnék magam mellé. Nem volt még barátom, csak alakulóban lévők, de inkább "csak" barátok voltunk vagy csak nem szerettünk egymásba.

167cm 53kg vagyok, hosszú barna hajú lány, sokak szerint szép az arcom, bár biztosan nem tetszem mindenkinek. Fehérebb a bőröm amit szeretek magamon és ezért is tetszene ha a barátom is ilyen lenne.

Szeretek nőiesen öltözködni, de nem qrvásan, bár kinek mit jelent ez... Farmert nem szeretem, rám tapad, kemény, meleg.

Szilikonnal lettem 75/B és így pont jó :). Örülnék ha olyat találnék akinek nem számít, hogy igazi vagy nem.

11 éve nem eszem húst, mert együttérzek az állatokkal, örülnék ha olyan társat találnék aki értékeli, hogy így teszek/érzek és akár hasonlóan érez, de nem várnám el, hogy ő se egyen.

Nekem attól lesz valaki férfi, hogy van egyfajta belső tartása amire fel lehet nézni, mélyérzésű, őszinte, lelkiismeretes, komoly kapcsolatban gondolkodik, de nem ítéli el azt aki nem. Nem attól, hogy sört iszik és focit néz, érzéketlenebb, csak dugni akar, megjátssza a bunkót. Pozitív dolog ha nincs beállva egyféle stílusirányzatra vagyis nem ez határozza meg az életét.

Külsőre fontos nekem, hogy egészséges benyomást keltsen, ne legyen vékony sem és nagydarab sem, magasságról ugyanezt tudnám elmondani, 178 az ideális. Örülnék egy kevésbé szőrös típusnak, mert nekem arról egy 30-as férfi jut eszembe és nem értem mi keresnivalóm lenne mellette... Lélekben 17nek érzem magam és inkább el tudnék fogadni egy fiatalabbat, mint pl. 25 felettit. :) Bár félnék, hogy még nem élte ki magát, de aki komolyat szeretne az általában már 17 évesen is így gondolkodik. Van aki meg 30 évesen is 15...

Már nem erőltetem az ismerkedést, csak olyanokkal folytatom akikkel szívesen beszélgetek. Fontos lenne, hogy hetente legalább egyszer tudjunk találkozni, bár nekem a minden napos sem lenne sok, pl. annak is tudnék örülni ha később ideköltözne.

Élőben nem igazán tudok hol ismerkedni, szinte csak a véletlen műve lenne. Ilyen helyekre járok, park, futópálya, strand, plázában könyvesboltban is, kávézó, erdő.

Vagyis nem lennék egy bulizós lány, de ha lenne valakim pl. 2-3 havonta elmennék 1-2 órára táncolni.

Barátaim nincsenek, voltak, csak eltávolodtunk egymástól és úgy nem működik, hogy csak én kerestem őket, ők csak akkor ha kellett valami. Ezért sem szeretem ha mások függenek tőlem, főleg anyagilag. De valahogy nincs is rá igényem, jól megvagyok így is, élvezem ha egyedül sétálgathatok, igazán csak társra vágyom. Beszélgetni néha jó valakivel, de csak azért, hogy ne felejtsek el beszélni, nagy ritkán találok értékes embereket. Általában azt mondják keveset beszélek, viszont hallottam már vissza, hogy sokat. Volt olyan, hogy a srác szóhoz sem hagyott jutni aztán meg nem voltam elég beszédes :D. Akiről tudom, hogy nálam is szófukarabb annál valahogy elkezdek beszélni minden hülyeségről, igaz néha félek, hogy nem érdekli a másikat, de ezt lehet érezni és ilyenkor nem untatnám tovább.

Általában megvan mindenről a véleményem, csak pont akkor nem jut eszembe olyan amiről lehet beszélni, meg nem is kell állandóan, az fárasztó tud lenni.

Ami zavar az az ostobaság, általánosítások, mindenhez negatív hozzáállás, kritikán aluli stílus, előítéletesség, önteltség, érzéketlenség, túlzásba vitt szenvedélybetegségek.

Néha elmeditálgatok, mert szerintem sokat segít a személyiségfejlődésben, érdekel az agykontroll, pszichológia, és a kissé elvontabb témák.

Sok minden érdekel, de könnyen elunom magam ha túl sokat foglalkozom vele vagy belemélyedek.

Elvárásaimból lehet következtetni. Hasonló társat szeretnék, de kissé bonyolultnak érzem.

Ami tovább komplikálja a dolgokat az az, hogy már megtaláltam azt aki mellett teljesen el tudtam volna kötelezni magam és nem érzem, hogy tudnám megint ennyire vagy csak nem találtam mást akivel ilyen komolyan gondolnám. Bár néha másként gondolom, de szerintem egy alapszintű szeretet akkor is megmaradna ha mást találnék életem párjának.

21/N