Veszekedtetek már nyilvános helyen? Szerintetek nem szégyen nyiovános helyen veszekedni?

Én még azt is cigányoskodásnak tartom, ha a oárom a lakásban felemeli velem szemben a hangját. Nem kell a szomszédoknak is hallani, ha gondunk van egymással.

Nem Maunika-só ez.

Engem nem is a szégyen idegesít, hanem hogy családtagok képesek annyira fafejűek és degeneráltak lenni, hogy nincs más megoldás, mint a veszekedés... Ez sokkal jobban zavar. Mért nem tudnak megértőbbek és kompromisszumkészebbek lenni az emberek? Én se vagyok hülye, hogy mindig mindenben alkalmazkodjak...

Egyébként pedig nem árt kerülni tényleg a nyilvános veszekedést, mert nevetségesek szoktak lenni... Pl amikor behallatszik a szobámba, ahogy a szomszédasszony veszekszik az urával.... :-)

Úgy neveltek, hogy a veszekedés önmagában nem baj, ha utána kompromisszumra jutnak a felek. Mondjuk a szüleim veszekedése kész kabaré, én már veszem elő a pop-cornt, ha otthon vagyok és összekapnak. Két percig idegből kiabálnak, aztán annyira viccesen kezdik el sértegetni egymást, hogy előbb-utóbb valamelyikük elröhögi magát és már csuklik veszekedés közben.

Kedvencem ebből, már a vita csúcspontján, anyám apámnak:

- És mit fogsz te csinálni, ha én egyszer meghalok??!!!

- Tisztességgel eltemetlek, mit csinálnék?!!!

Én majdnem lefordultam a székről, de már anyám is elkezdett röhögni.

Viszont azt is megtanultam, hogy nyilvános helyen nem vitázunk, illetve más előtt. (Jó, mi a férjemmel kivételt képezünk, mi is szoktunk előttük, ők is előttünk, csak nem szólunk bele egymás vitáiba.)

Ha vita van, akkor általában az érintett felet félrehívom egy csendesebb sarokba és ott visszafojtott hangon, a helyzethez képest higgadtan elmondom, hogy mi bajom van - maga a vita is így zajlik le nyilvános helyen.

Itthon kevésbé fogjuk vissza magunkat, akkor inkább olaszosan - de legalább valamilyen megegyezésre jutunk a végén, még ha előtte hangosan és gesztikulálva is kommunikáltunk.