Miért nem ért meg senki? Miért nem lép be az életembe egy normális, aranyos fiú sem?

Soha a büdös életben nem voltam gyáva, csak tudod van jobb dolgom, mint buta szerencsétlenekkel vitázni, mert az csak szívja lefele az agyam.

Nem látsz te ló*faszt sem, csak azt hiszed, hogy te valami hihetetlen nagy eszes, jó emberismerő igazmondó vagy, közben csak egy oltári ostoba, bunkó, trágár csicska. Nem szeretek leállni vitatkozni az ilyenekkel, mert nincs semmi értelme, úgyis meg leszel győződve arról, hogy nekem a te kikúrt nagy "igazságod" fáj, és véletlenül sem az agyzsibbasztó ostobaságod az, ami leveri a biztosítékot.:)

ASOT:

Jelenleg keresem az utam, kitűnőre érettségiztem, jártam is egy ideig egyetemre, de nem tetszett a szak, ezért abbahagytam. Februárban jelentkeztem másik egyetemre, nemsokára kiderül, hogy hová fogok járni ősztől.:)

Elvileg szép vagyok (sokan mondják, és én is nagyjából meg vagyok elégedve a külsőmmel), de soha nem akarok elérni a külsőmmel semmit. Nem vagyok modell, nem cicomázom magam annyira, csak az öltözködés és a hajam az, amivel sokat foglalkozom, sminkelni alig szoktam.

Nem hiszem, hogy bárki is "sztárként" lát...

Amúgy nekem szinte minden napom kikapcsolódós nap.:)

76%-os:

1. "arra keresed a választ, hogy miért reagál rád negatívan a környezeted"

Nem, nem igazán erre keresem, hanem arra, hogy a férfiak többsége miért ilyen felszínes. Az pedig erős kifejezés, hogy negatívan reagálna a környezetem. Vannak barátaim, és édesanyám is mellettem áll mindenben. De ha párkapcsolatot keresek, és nőként közeledek nekem tetsző férfiú egyedekhez, akkor nem azt kapom, amire vágynék. Legtöbbjüknek csak a szex kell, és a buli, de többször megtörtént már az is, hogy félreismertek engem valamilyen téren, egyszerűen nem olyannak látnak, amilyen vagyok. Rosszindulatot feltételeznek, pedig nagyon-nagyon kevésszer vagyok rosszindulatú. Vagy egyszerűen bénának könyveltek el azért, mert más az életritmusom, mint nekik.

A másik típus pedig az a borzalmasan buta, csíra réteg, akivel nagyon brutálisan nem vagyunk egy hullámhosszon, és ezt nem fogják fel, és folyamatosan nyomulnak. Azokkal nem az a bajom, hogy nem foglalkoznak a lelkemmel, mert ez a kategória nem is tudja, hogy létezik olyan, hanem az, hogy nem hozzám valóak, és hiába mondom ezt meg egyenesen, tovább nyomulnak.

Hát, nagyon jó tényleg...:D

2. A családomat ne elmebetegezd. Nem tudsz róluk semmit.

Édesanyámmal említettem, hogy jó a kapcsolatom, egy hullámhosszon vagyunk, de apukámmal és a testvéremmel nem. Ők egyszerűen mások, mint én. Nem jobbak, és nem rosszabbak, ha az életstílust, és a célokat nézzük. Csak annyi a különbség, hogy én értékelem a munkájukat, és amiket elértek az életükben, ők viszont szűk látókörűek, és semmibe sem vesznek engem azért, mert nem nem úgy intézem a dolgaim, hogy leérettségizek, aztán ha tetszik, ha nem, végigcsinálok egy egyetemet, mint valami robot, aztán utána élem a nyárspolgári életet. Én ennél valami többre, jobbra (mert SZÁMOMRA nem ez a jó) vágyom, mert szeretném, hogy a munkámnak legyen értelme hosszú távon is, és tágabb vonalon szeretnék mozogni, nyitott, sokoldalú, gondolkodó ember szeretnék maradni akkor is, amikor már a magam ura leszek. Ennyi.

Szerintem ezért én nem vagyok sérült, vagy elmebeteg, de ők sem. Csak nem kellene megszólni a másikat azért, mert más.

3. Az első válaszodra (ami moderálva lett), annyit reagálnék, hogy én nem magamról kértem jellemzést, mert jól ismerem magam, tisztában vagyok a rossz és a jó tulajdonságaimmal is. Egy pár soros kérdés alapján nem ismersz meg.

Nem fogok megváltozni, valamint sosem a többi emberhez igazítottam a véleményem, de fennkölt módon elkülönülni sem akarok. Nyitott vagyok mindenre, ha az illető el tudja magyarázni a dolgokat fikázás nélkül, és ő is megtesz annyit felém, hogy meghallgat.

Nem hiper-szuper minden nap, csak nyugis, mert legtöbbször itthon vagyok, és csinálom a kis dolgaim.

Esélyt amúgy mindenkinek szoktam adni, még akkor is, ha az első benyomás nem olyan pozitív. Szívesen elbeszélgetek mindenkivel.:)

Az egész félévet itthon töltöttem most...:$

Amúgy ezt sem értem, hogy miért kell könnyűvérűnek nézni attól valakit, hogy elmegy egy szórakozóhelyre. Egyik barátnőmmel párszor volt olyan, hogy elmentünk ilyesmi helyre, de hamar feladtuk. Nem volt tervben, hogy lefeküdjünk bárkivel is, csak gondoltuk, hogy táncolunk, kikapcsolódunk egy kicsit, de nem lehetett, mert 10 perc alatt 100-an másztak ránk nagyon nyílt, direkt, gusztustalan módon, aztán ha elküldtük őket, még ők voltak megsértődve. Nem volt kinn semmink, és nem riszáltuk magunkat r*banc módra, szóval nem értem. Az ilyen helyeknek arról kellene szólni, hogy az emberek együtt kapcsolódjanak ki kulturált módon, és esetleg adjon a dolog egy kezdőlöketet az ismerkedéshez, nem pedig arról, hogy "na ma megdugok valami ribancot"... Nem értem ezt az egészet...