A mai világban vagy okosnak kell lenni vagy szépnek mert különben nem találsz magadnak senkit és egyedül kell meghalnod, egyetértetek?

Nézd, ha tényleg olyan csúnya vagy, és még buta is, ne csodálkozz, ha senki nem akar társnak...

Nincs ebben semmi rendkívüli.

És az "okosság" nem feltétlen három diplomában kell hogy testet öltsön.

Én szép vagyok, és okos, de nincs senkim, mert nem iszom, nem bulizom, mint a velem egykorúak nagy része, és nem arról szól az életem, hogy csinálok valamit büfészakot, mint valami robot, hanem kizárólag azt teszem, ami érdekel, és szeretném. Elvontabb személyiség is vagyok. Nagyon várom, hogy találjak egy hozzám hasonló fiút, mert nem fogok átlag, felszínes, unalmas idiótákkal járni csak azért, hogy legyen valakim.

Szóval: Közel sem a szépségről és az észről szól a dolog. A pénzről meg még annyira sem.

16:32

"... de nincs senkim, mert nem iszom, nem bulizom, mint a velem egykorúak nagy része, és nem arról szól az életem, hogy csinálok valamit büfészakot, mint valami robot, hanem kizárólag azt teszem, ami érdekel, és szeretném. "

Én is ilyen vagyok csak fiúba. Nem járok el itthonról buliba, már többször rám akasztották a lúzer és unalmas jelzőt. Lehet ellene tenni? Tehetnek egy szívességet. Azért mert valaki nem szereti azt amit a tömeg, vagy nem áll be a birkacsordába béééégetni azt egyből kilöki a társadalom magából! Csak nem tudom egyesek miért nem képesek felfogni, hogy ami nekik szórakozás, az másnak unalmas.

Nekem is full unalmas, pedig többször próbáltam már. Nem vagyok egy szent csajszi, nem vagyok visszafogott egyáltalán, de egyszerűen ezekre a piálós dolgokra nem vagyok kíváncsi. Abból áll az egész, pl. egy házibuliban, hogy rögtön rárepülnek a piára (ami rendszerint valami igénytelen szesz, pl. fütyülős, vagy valami olcsó, édes bor, esetleg Royal vodka), közben ostobaságokról beszélgetnek, aztán pár óra múlva már mint valami őrültek, teljes csőlátással mennek a piamaradékokra, és már azt sem tudják, hogy melyik volt az ő poharuk, isznak abból a pohárból, amelyik a kezük ügyébe kerül, vagy épp üvegből már, mert már annyira mindegy nekik.

Én ezt egyáltalán nem élvezem, pár ital után megállok, mert egyszerűen nem esik jól, és próbálok keresni valami nagyjából józan embert, akivel lehet jókat dumálni, vagy viccelődni. Közben 10-en szállnak rám, h "igyá má", meg h lazuljak. Nem fogják fel, hogy attól nem vagyok feszengős, vagy besavanyodott, h nem azt csinálom, amit ők.

Tenni ellene nem lehet, én már nem is reménykedem semmiben. Itthon vagyok szinte mindig, és elfoglalom magam értelmes dolgokkal, és van 2-3 stabil, régi barátom/barátnőm, és velük járok el néha ide-oda. Ennyi.